A cukor nem ellenség

A cukor nem ellenség

Általában arról beszélünk, ha valaki túl sok cukrot vesz magához, arról azonban kevesebb szó esik, amikor kritikusan alacsony szintre esik a vércukorszintünk – pedig ez is igen veszélyes állapot.

Az éhgyomorra mért vércukorszint nagyjából a 3-6 mmol/liter közötti tartományban mozog. A határ lefelé sem átjárandó, és az ember érzi is, ha mégis ingoványos talajra tévedt: a lezuhanó vércukorszint tünetei kellemetlen gyengeség, szédülés, fejfájás, rosszullét, rossz terhelhetőség, fokozott izzadás, illetve – nem meglepő módon – kínzó éhség és/vagy szomjúság. A szellemi és mentális oldalt tekintve pedig képtelenek leszünk bármire is odafigyelni, feszültté, türelmetlenné, idegessé, ingerlékennyé válunk, sőt, még a végtagjaink is remeghetnek. Végső esetben akár el is ájulhatunk.

Kiiktatni? Hogyan?
Roppant ostoba tévhit, hogy a cukrot ki kell iktatni az étrendünkből, pedig az igazából nélkülözhetetlen a test normális működéséhez. Ha kiürülnek a raktáraink, a szervezet elkezd a májból dolgozni, vagyis onnan szabadítja fel a cukrot, az izmainkba pedig jóval kevesebb jut belőle – ebből fakad a hirtelen gyengeség. Ennek leggyakoribb oka egyszerűen a nem megfelelő táplálkozás, netán az ostoba, felszínes bulvárlapok vagy internetes jótanácsok alapján összeállított, mindenféle szakmaiságot nélkülöző diéta szokott lenni.

Nincs kivétel
A gyerekek és az öregek eleve rosszabb állóképességgel rendelkeznek, mint egy ereje teljében lévő felnőtt: esetükben ezért különösen fontos, hogy mindig legyen valami a gyomrukban. Vagyis hiába tiltakozik a gyerek, ne hagyjuk neki, hogy reggeli nélkül menjen óvodába vagy iskolába, és erre a későbbi tízórai sem jelenthet kibúvót. Egy direkt reggeli fogyasztásra készült csokis keksz, gabonapehely, túrós-csokis szelet is sokkal több a semminél. Felnőttkorban pedig azért fontos a rendszeres táplálkozás, mert ha nem is feltétlenül vesszük ezt észre, a szervezet hosszabb távon már sokkal rosszabbul reagál a rendszertelenségre, mint tizen-huszonéves korunkban. Higgyük el: a legkülönfélébb következményekkel kell majd megfizetnünk éves távlatokban azért, ha nem figyelünk oda megfelelően a táplálkozásra.

Energia nélküli edzés?
Szigorúan tilos! Nem attól fogunk lefogyni, ha nem eszünk semmit, és úgy indulunk rohangászni a parkba – ettől legfeljebb rosszul leszünk, mivel le fog esni a vércukorszintünk az említett határérték alá. Akár diétázunk, akár nem, szigorúan tilos úgy elindulni edzeni, hogy előtte nem ettünk semmit. Az ideális extra energia – a rendszeres főétkezések mellett – nagyjából egy-két órával a mozgás előtt érkezik. Ez lehet bármilyen magas energiatartalmú, de a könnyebb, a gyomrot nem megterhelő ételek az ideálisak: például gyümölcs (a banán magas tápértéke miatt különösen jó), egy csoki (igen, jól olvasta: gyorsan hat, és rengeteg energia van benne), keksz, netán egy lightosabb szendvics. A folyadékpótlásról szintén gondoskodni kell: lehetőleg vizet, pezsgőtablettát, izotóniás sportitalt válasszunk. Az is jó, ha vész esetére tartunk magunknál egy kis szőlőcukrot – szintén gyorsabban regenerál pár szem, mint gondolnánk.