A férfi libidó I.

- Írta: dr. Lux Elvira, szexológus

A férfi libidó I.

A férfi libidó, azaz nemivágy gátlásában jelentős szerepe van annak, hogy a férfi szorong partnerének megtermékenyítésétől. Többnyire ez a házasságon kívüli együttélési kapcsolatokra vonatkozik. Tudjuk, hogy a férfiak nem szeretnek házasodni, és meglehetősen hosszan húzzák az egyébként jól működő kapcsolatuk jogi megerősítését. Többnyire azt mondják: „az a papír nem számít”. Pedig ebben nagyon tévednek.

Mármint abban, hogy a házasságkötés jogi dokumentálása csak „egy papír”. Minden bizonnyal, aki már kötött házasságot átélte azt az élményt, hogy kifelé jövet a házasságkötő teremből áthatotta valami, korábban ismeretlen élmény, ami egyáltalán nemcsak materiális, mint az a bizonyos „papír”. Ahogy az embernek nemcsak lelke van, ugyanúgy ez fordítva is igaz: az embernek nemcsak teste van.

Aki nem hisz a dolgok misztériumában és eszmei erejében, akkor higgyen a szó pszichés vonzatának fiziológiai hatásában. A pszichikum nemcsak a tudatból áll. Ez csak az egyik összetevője. Az adott szó hatásának egyéb lélektani összetevői gyakran sokkal erőteljesebb hatásúak, mint maga a tudat. Amióta az ember tudatára ébredt, éppen az egyik legjelentősebb konfliktust teremtő ok az, hogy a tudat gyakran ellentmondásban van a sokkal ősibb, érzelmi beállítódottsággal. Ez az ember egyik alapvető konfliktusa. Van, amit szeretnék, de ezt tiltja a tudat, a morális attitûd, míg fordítva, ha valamit egyáltalán nem szeretnénk, kötelezettségként éljük meg. Ezt a pszichológiai tanítás a motívumok harcaként írja le. Természetesen karakterfüggő, hogy ki mint dönt, kiben milyen tulajdonságok vezérlik inkább a személy cselekvési döntését. Ki az, aki inkább racionális, vagy éppen érzelmi beállítódottságú elsősorban.
A szó is inger, mint ahogyan azt megtanultuk nemcsak Pavlov kísérleteiből, hanem saját tapasztalatainkból is. A kutya, sőt a macska is ismeri néhány szó jelentését, amelynek megfelelően cselekszik. Mennél inkább így van ez az embernél. Az „igen” áthatja az ÉN-t, s arra motiválja, hogy az adott szót be is tartsa, akár mit is szól ehhez a tudat.
 

Aki tudatosan, és nem tudatosan is hárítja a házasságkötéssel járó elkötelezettséget, az természetesen óvakodik az utódnemzéstől. Ez ugyanis hosszú távú elkötelezettséget jelent a partner mellett. A felelősség a továbbiakban már nemcsak a partner sorsára, de az utód sorsára is vonatkozik. Házasságot még lehet rövid távra tervezni, de gyereket nem. Aki bizonytalan a partnerkapcsolat perspektívájában, az érthetően nem óhajtja stabilizálni azt a kötést, aminek hosszú távú létezésében nem bízik. Ilyenkor felléphet szexuális zavar. „Legegyszerûbb” a libidó öntudatlan gátlása, amely mentesíti a férfit az esetleges szexuális mûködésbeli zavartól. „Ha nincs kedvem hozzá, akkor nem okoz nagy problémát a nemi aktus elkerülése sem.” Aki, már évek óta él egy stabil kapcsolatban anélkül, hogy azt hosszú távon a házassággal kívánná szentesíteni, az úgy védekezik ez ellen, ahogy tud, s ahogy az a leghatásosabb: gátolja a libidóját. Mindez a partner ellenében mûködik. Kevés nő tud kibékülni azzal, hogy a vele együtt élő férfi őt nem kívánja. Ez a tünet elbizonytalanítja nőiességében, s gyakran arra készteti, hogy ő vegye át a férfinek való kezdeményezést. Ez a törekvés azonban többnyire kudarcba fullad, ami tovább rontja a nő önértékelését. Rontja a kapcsolat harmóniáját, és elbizonytalanítja a nő családi életbe vetett hitét. Nemcsak a libidó szenvedhet gátlást, hanem maga a nemi aktus is zavarttá válhat. Merevedési zavarok, vagy a hüvelybe hatolás előtt megtörténő magömlés ugyanerre a megtermékenyítést megelőző önvédelemre utalnak. Magyarországon, mint tudjuk nem népszaporulat van, hanem népfogyatkozás. Ennek oka távolról sem a létbiztonsági tényezőkkel függnek össze. Korábban, amikor sokkal nagyobb szegénység volt az országban a gyerekek Isten áldását, és nem átkát jelentették.

A szegény embert senki nem ítélte el azért, mert sok olyan gyereke volt, akinek eltartásáért racionális szinten nem tudott felelősséget vállalni. Csakhogy akkor az asszonyok nem terhesek, hanem „áldott állapotban” voltak. A nő társadalmi tekintélyét anyasága szabta meg. Minél több gyereket szült és nevelt, annál nagyobb volt a társadalomban betöltött rangja, akkor is, ha anyagilag problémát jelentett a gyerek felnevelése.
Ma azért senkinek nem kell éhen halnia, akinek gyereke van. A házasságot és felelősséget hárító férfinél nem találtak fel hatásosabb „fogamzásgátlót”. Hölgyeim, vigyázat! Az a férfi, aki nem akarja rendezni a kapcsolatot jogilag is, az meggátolja a család, az anyaság lehetőségét is. Bocsássák magányos útjára. Megérdemli.