A kopásos ízületi betegségek és az oki terápiás lehetőségek

A kopásos ízületi betegségek és az oki terápiás lehetőségek

A főleg nagyízületeket érintő (térd, csípő) kopásos betegségek gyakorisága világszerte növekszik. Összefüggésbe hozható ez a fejlett országokban a születéskor várható élettartam növekedésével, a népesség elöregedésével, amely általános jelenség. A betegség több mint egyszerű porckopás, „osteoarthritis”(OA) az orvosi terminológia szerint, ami azt jelenti, hogy a teljes ízület érintett és gyulladásos folyamat is kíséri. A reumatológiai rendeléseken megjelenő páciensek nagy hányadát ezen betegek teszik ki.

Habár világszerte intenzíven kutatják a betegség okait és a terápiás lehetőségeket, ma sem tekinthető megoldottnak ezen kórkép gyógyítása. Nem ismert, hogy a betegség kialakulásában miért játszik olyan fontos szerepet az életkor. Ismeretes ugyanakkor, hogy az öregedés során csökken a porcsejtek anabolikus(szövetépítő) képessége és megnövekednek a lebomlást elősegítő, (katabolikus) folyamatok, melyek bonyolult enzimtevékenység által szabályozottak szervezetünkben.
Másik jelenség, hogy a betegség sok esetben fiatal korban is jelentkezhet, melyet genetikai, fokozott igénybevételi és táplálkozási problémákkal hoznak összefüggésbe. Mindezek alapján ma az OA -t multifaktoriális eredetű és szisztémás betegségnek tartjuk A tényleges ízületi pusztulás csak az utolsó, klinikai stádium, ennek okait sok szempontból még mai napig sem ismerjük. Habár a terápiás lehetőségek tárháza napról-napra növekszik a végleges megoldás a betegség kivédésére és gyógyítására nem ismert.


Hosszú ideig az egyetlen terápiás lehetőség a betegek számára legkínzóbb tünet, a fájdalom csillapítása volt, nonsteroid gyulladáscsökkentők és enzimgátló „koxibok” adására szorítkozott.
Ezen gyógyszerek nem jelentettek oki kezelést és kiderült, hogy számos mellékhatást produkálhatnak a hosszan tartó szedés során, valamint még a szövetpusztulás folyamatát is inkább elősegítik, mint gátolják.
Az utóbbi évek kutatásai a porcvédelemre és a porcsejtek regenerálását elősegítő szerek kifejlesztésére koncentráltak.


Egyre nagyobb számban jelentek meg a természetes porc-alapanyagként is ismert amino-cukor készítmények, ( glükozaminoglikan, chondroitinszulfát, hyaluronsav) melyek közül is a legtöbb tudományos bizonyítékot a glükozamin-szulfát adásának jótékony hatására ismerünk.
A glükozamino-glikán vegyületek serkentik a porc-mátrix képzését és egyúttal csökkentik a a lebontó, katabolikus enzimek aktivitását. Adásuk hosszútávon is biztonságos és kevés mellékhatással rendelkeznek. Problémát jelent azonban hogy ezen készítménynek között vannak kevés terápiás effektust mutatók és általában a betegek nem megfelelő – túlságosan alacsony - dózisban szedik. Ismert, hogy a felszívódás sok esetben nem tökéletes és különösen nem egyes betegségcsoportokban, valamint időseknél, ahol általános romlik egyébként is a tápcsatornából a felszívódás képessége.


A porcregeneráló szereknek nagyobb szerepet kellene kapniuk a betegség megelőzése és korai kezelése terén. A porcregeneráló szerek minél koraibb, a porcpusztulást megelőző stádiumban való alkalmazásának lehetősége ma már adott, hiszen rendelkezésre állnak vény nélkül kapható gyógyszerek és a legújabb lehetőséget a glükozamin szulfát tartalmú speciális gyógyászati célra szánt tápszer jelenti.