A két legismertebb ezek közül az úgynevezett osteoarthritis, más néven degeneratív ízületi gyulladás, a másik pedig a reumás ízületi gyulladás, azaz a reumathoid arthritis, amely elsősorban az ízületek gyulladásos eredetű megbetegedése.
Míg a degeneratív ízületi gyulladás oka tulajdonképpen „normális” velejárója az életnek – mint például bizonyos rendszeresen űzött sportok esetében – a reumás ízületi gyulladásról ez már korántsem mondható el, mivel kialakulásának hátterében autoimmun folyamatok állnak. Mivel pedig autoimmun eredetű kórról van szó, jellemző lehet a betegség kísérőjeként a krónikus fáradtságérzés csakúgy, mint a gyakori lázas állapotok.
Az ízületi gyulladások oka ezeken túl is sokféle lehet. Bizonyos típusú ízületi gyulladások hátterében különféle alapbetegségek állhatnak: ilyen például a húgysav okozta köszvény, a bizonyos fertőzések következtében kialakuló ízületi gyulladás vagy éppen a lupus nevű betegség.
Az ízületi gyulladások kezelésének módját a kiváltó ok határozza meg, azonban minden esetben elsődleges feladat a fájdalmas tünetek, panaszok enyhítése, a csökkent mozgathatóság megszüntetése, általában az életminőség javítása.
A reumatoid artritisz olyan krónikus gyulladásos betegség, amely főképp a kéz és láb kisízületeit érinti, azok gyulladását okozva, amely gyulladás azonban hosszú távon a csontok és az ízületek visszafordíthatatlan deformálódását, erodálódását idézi elő.
A reumatoid artritisz közel háromszor gyakrabban fordul elő a női népesség körében, és a betegség tünetei általában a negyven év feletti nők körében jelentkeznek. Bár a betegség oki terápiájára napjainkban nincs lehetőség, számos kezelés és orvosi eljárás segítheti a fájdalmas tünetek enyhítését, illetve lehetőség van a betegség progressziójának lassítására, általánosságban az életminőség javítására.
Reumatoid artritiszre utaló tünetek
- Ízületi fájdalom.
- Ízületi duzzanat.
- Az érintett terület érintésre fájdalmas, érzékeny.
- Duzzanat, vörösség az érintett területen.
- Úgynevezett „reumás csomók”, dudorok megjelenése a bőr alatti szövetben.
- Fáradtság, levertség.
- Ébredéskor tapasztalható ízületi merevség, amely akár órákig is fennállhat.
- Lázas állapotok.
- Testsúlycsökkenés.
A betegség a kezdeti időkben csak kisebb ízületekre terjed ki, például csuklótájon, vagy a kéz, a boka, illetve a láb egyes ízületei válhatnak érintetté. Sajnos, a betegség előrehaladtával az egész test érintetté válik, megbetegedhet a váll, a könyök, a térd, a csípő csakúgy, mint a nyak vagy éppen az állkapocs. Ráadásul a betegség mindkét testfelet érinti, tehát "szimmetrikusan” jelentkezik: ha a bal könyök megbetegszik, a páciensnél nagyon valószínűen a jobb oldali könyökön is megjelennek a tünetek.
Egyszer fenn, másszor lenn
Nemritkán az is előfordul, hogy amilyen hirtelen jelennek meg a tünetek, olyan hamar el is múlnak: súlyos fájdalommal, beszűkült mozgással/mozgathatósággal kísért periódusok és szinte teljesen tünetmentes időszakok váltogathatják egymást. Azonban, még ha a kínzó tünetek szinte egyik pillanatról a másikra meg is szűnnek, ez nem jelenti azt, hogy a betegség nem igényel továbbra is folyamatos orvosi kontrollt illetve kezelést.
Ha valaki a fent leírt tünetekkel csak egyszer is szembesül, mindenképpen tanácsos orvoshoz fordulnia, hogy megelőzhesse a betegséggel hosszú távon szükségszerűen együttjáró állapotromlást.
Kockázati tényezők
Nem
A nők körében a betegség háromszor gyakrabban fordul elő, mint férfiak között. Leginkább a 40 és 60 év közötti nőket érinti.
Életkor
A negyvenedik életév betöltése után nagyobb valószínűséggel alakul ki a betegség, mint fiatalabb korban.
Genetikai hajlam
Ha közeli hozzátartozói körében előfordult a betegség, valószínűleg Önnek nagyobb hajlama van a reumás ízületi gyulladás kialakulására.
Dohányzás
Sajnos, a dohányzás is hajlamosít a betegségre, azonban amennyiben valaki leteszi a cigarettát, ezzel jelentősen csökkenti a kór kialakulásának rizikóját.
Mindent egybevetve, a reumás eredetű ízületi gyulladás nem mondható jóindulatú betegségnek, és sajnálatos módon sok embernek igencsak megkeserítheti életét. Van, hogy olyan súlyos panaszokat okoz, hogy a beteg a mindennapi, rutinjellegű, legalapvetőbb tevékenységeit sem képes elvégezni. Éppen emiatt fontos a betegség időben történő felismerése, kezeltetése és a folyamatos orvosi kontroll, amely lehetővé teszi, hogy a betegek minél több és hosszabb panaszmentes időszakot élhessenek meg, hogy képesek legyenek együtt élni a kórral, és nem utolsósorban megelőzhessék illetve lassíthassák a további állapotromlást.