A székrekedés orvosi definícióját néhány éve nemzetközi szakértőcsoport dolgozta ki az alábbiak szerint: Az alkalmak legalább
- 5%-ban erőlködés,
- 25%-ban kemény, alacsony víztartalmú széklet,
- 25%-ban elégtelen ürülés érzése;
- a heti gyakoriság 3, vagy kevesebb.
A fenti szempontok közül a megelőző 12 hónapban, minimum 12 héten át kettőnek, vagy többnek kell fennállnia.
A székrekedés előfordulása
A fejlett országokban a székrekedés előfordulását – jelentős eltérésekkel – leggyakrabban 2-17% közötti adatokkal jellemzik. A székrekedés gyakrabban sújtja a nőket, mint a férfiakat, és gyakoribb a kistelepüléseken a városokhoz képest. Gyakrabban jelentkezik az alacsonyabb jövedelmű rétegek és a kevésbé iskolázottak körében, valamint egy kisgyermekkori kisebb csúcsot követően előfordulása az életkorral növekszik. A közösségben élő idősek körében előfordulása 20%, de az intézeti gondozásban élők körében még magasabb lehet.
A székrekedés okai
A székrekedés nem betegség, hanem tünet, amely mögött számos – adott esetben akár súlyos – ok állhat. Gyakori a rostszegény táplálkozás, a rendszertelen életmód, a mozgáshiány, a folyadékhiány (főleg idős korban), egyes gyógyszerek mellékhatásai (mindig érdemes elolvasni a betegtájékoztatót), továbbá előfordulhatnak lelki problémák (pl. depresszió), szervi elváltozások, működési zavarok. Fokozott kockázatnak vannak kitéve a várandósok, a kisgyermekek, a cukorbetegek, az idősek és az utazók.
A székrekedés kezelése
Sokszor megoldja a problémát a rendszeres mozgás, a bőségesebb folyadékfogyasztás, a rostdús étrend, a székrekedést okozó ételek kerülése és a rendszeres székelési szokások kialakítása. Ezek azonban nem mindig segítenek, és ilyenkor felmerülhet a gyógyszeres kezelés lehetősége. Mindig célszerű kikérni az orvos tanácsát. Különféle típusú gyógyszerek állnak rendelkezésünkre, köztük rosttartalmú ballasztanyagok (amelyeknél különösen fontos a megfelelő folyadékfogyasztás), ozmotikus hashajtók (laktulóz, lactitol, szervetlen sók), amelyek hatására a bélüregben megnő a folyadéktartalom, lágyítószerek (folyékony paraffin), felületaktív anyagok, amelyek megkönnyítik a széklet ürítését, továbbá a bélfalon ható, stimuláns gyógyszerek (pl. biszakodil). Nem lehet megmondani, hogy melyik „a jobb”. Ez leginkább a panasszal az orvoshoz, gyógyszerészhez forduló beteg egyéni jellemzőitől függ. Alapvető szempont, hogy a hozzászokás elkerülése érdekében a gyógyszeres kezelésnek a lehető legrövidebb időtartamúnak kell lennie. Ellenkező esetben – más problémák mellett – a székrekedésgátló tartós szedése is okozhat székrekedést.