Meggyőzően bizonyítják a jelenséget azok a megfigyelések, amelyek azt igazolják, hogy ezekben a hónapokban jelentősen csökken a szervezetben a mellékvese, illetőleg a fehérvérsejtek C-vitamin-tartalma. Régi megfigyelés az is, hogy a C-vitamin-hiányos táplálkozás egyik tünete a fogínyvérzés. A megfelelő C-vitamin-ellátás hatására a felsorolt tünetek enyhülnek, megszûnnek, és fokozódik a szervezet ellenállása a fertőzésekkel szemben.
A vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy megfelelő C-vitamin-ellátottság szükséges a sejtekben lezajló folyamatok mûködéséhez, a kötőszövet és az erek épségéhez. A napi szükséglet C-vitaminból 60-70 mg. Az ajánlásokat azonban számos tényező módosíthatja. A dohányosoknak például 100 mg a napi menynyiség. Fizikai megterhelések, versenyszerû sporttevékenység, betegségek, várandós állapot, szoptatás időszaka, műtét utáni állapotok kétszeresére, háromszorosára emelhetik a napi szükségletet.
A hazai táplálkozási felmérések és laboratóriumi vizsgálatok egyöntetűen igazolják, hogy a lakosság jelentős részének táplálkozását a C-vitamin-ellátás szempontjából a kiegyensúlyozatlanság, marginális vitaminhiány jellemzi. Bizonyítja ezt az a tény, hogy C-vitaminból a vizsgált személyek 60%-ának tápláléka a javasolt 60 mg-nál kevesebbet tartalmazott. Mintegy ötezer személynél a fehérvérsejtekben található C-vitamin-szint 36%-kal alacsonyabb a kívánatosnál.
Érdekes ellentmondás, hogy tavasszal az ember C-vitamin-igénye fokozódik, ugyanakkor az élelmiszerek C-vitamin-tartalma csökken. Ősszel például a burgonya 15-20 mg C-vitamint tartalmaz 10 dkg-onként, tavasszal már csak 6-7 mg-ot. Előnye azonban, hogy nagyobb mennyiséget fogyasztunk belőle, ezért a burgonya fontos C-vitamin-forrásunk. Gazdag C-vitamin-forrásunk a savanyú káposzta is, különösen, ha káposztasalátának elkészítve fogyasztjuk. Ebből, valamint a kedvelt céklasalátából 20-20 mg C-vitaminhoz jutunk 10 dkg-onként. Jelentős C-vitaminnal rendelkeznek a paradicsomsűrítmények, a gyorsfagyasztással tartósított főzelék-, és gyümölcsfélék.
A tavaszi ételek közül elsősorban a tavaszi saláta, a fiatal zöldhagyma és a hónapos retek, a póréhagyma, a kínai kel értékes C-vitamin-források, továbbá a friss karalábé 10 dkg-onként 60 mg-os C-vitamin tartalmával. Jelentős élelmiszerünk a C-vitamin pótlásában az említett mennyiségekben a 120 mg C-vitamint tartalmazó, mindannyiunk által kedvelt zöldpaprika. A déligyümölcsök közül a narancs 50, a citrom 45, a graipfruit és a mandarin 40, a banán 10 mg C-vitamint tartalmaz 10 dkg-ban.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy hőre és levegőre érzékeny a C-vitamin. Ha a C-vitamin-tartalmú anyagokat huzamosabb ideig főzzük, az étel levegővel érintkezik, a C-vitamin gyorsabban bomlik, ezért nem helyes apróra darabolni és főzés közben kevergetni a főzelékféléket.
Felmerül a kérdés, hogy a kedvező hatások mellett számíthatunk-e a nagy dózisok mellékhatásaira? A megfigyelések azt mutatják, hogy a túlzott fogyasztás az arra érzékenyeknek hasi görcsöket, hasmenést, émelygést, hányingert okozhat, nem ritkán fejfájást, nagyfokú vizeletelválasztást vagy bőrkiütést.
Felvetődött az is, hogy azoknál, akik a nagy dózisú C-vitamin szedését abbahagyják, a kis adagra történő áttérésnél C-vitamin-hiányra utaló tünetek jelentkeznek, mert a hirtelen történő csökkenésnél a szervezet nem tud alkalmazkodni a mérsékelt vitaminlebontáshoz. Ezért a csökkenést is csak fokozatosan ajánlatos végezni.
Tanulságként levonhatjuk: ha táplálékunk minden nap tartalmaz C-vitamin-tartalmú gyümölcsöket, saláta-, vagy főzelékfélét, burgonyát, akkor nem kell különösen tartani a C-vitamin-hiánytól, szervezetünk jobban fel lesz vértezve a tavaszi fáradtság, a betegségek és az egyéb, nem specifikus ártalmak kialakulásával szemben.
