Az egyik legújabb módszer a tapaszos hormonpótlás. A tapasz előnye az, hogy a bőrön át felszívódó hormon nem halad keresztül a májon, ott nem bomlik el. Így kisebb hatóanyag is elegendő, a mellékhatásai is kevesebbek. Egy tapasz 3-4 napra való hormont tartalmaz, így hetente csak kétszer kell felragasztani egyet-egyet, ezzel biztosítva a folyamatos, felszívódást.
Szintén új módszer a szövetspecifikus kezelés. Lényege, hogy a szervezetbe kerülve a megfelelő célszervekben fejti ki hatását. Megelőzi a csontritkulást, ritkábban okoz menstruációszerű vérzést, alkalmazása során nem lép fel emlőfeszülés, emlőfájdalom, fokozza a libidót, és kedvezően hat a hangulatra, előnyösen befolyásolja a szív- és érrendszeri megbetegedések egyes kockázati tényezőit.
Akár így, akár úgy történik a gyógyszerelés, egyértelműen előnyös hatásokra számíthatunk. Számos nő, miután a legkellemetlenebb panaszai megszűnnek, abbahagyja a készítmény használatát, pedig a hormonpótlás hosszú távú jelentősége, ha lehet, még nagyobb. Az ösztrogénpótlás megkezdésével ugyanis lassul a csontritkulás, statisztikák szerint az öt évig, vagy még tovább tartó hormonpótlás körülbelül 50%-kal csökkenti a csonttörések kockázatát. Az ösztrogén másik fontos jó hatása, hogy a vérben csökkenti a koleszterin szintet.
E kívánatos hatások érdekében persze néhány, nem feltétlenül kellemes mellékhatást is vállalni kell. Ilyenek lehetnek a mellek feszülése, hányinger, fejfájás, hormonmegvonásos vérzés, esetleges ödémaképződés. Ezen mellékhatások természetesen alkatilag különbözőek, és a folyamatos kezelés mellett enyhülnek.
Az egyik elterjedt tévhit: a hormonpótlás a méhtestrák rizikóját emeli. Ezt a szövődményt azonban hatékonyan ki lehet védeni. A kombinált terápia eredményeként havonta létrejöhet a felépült méhnyálkahártyát leválasztó megvonásos vérzés. A méhnyálkahártya így rendszeresen megújul, és védett a rosszindulatú átalakulással szemben.
A másik nagy kérdés az emlőrák rizikója. Az eddigi felmérések szerint az öt éven át alkalmazott hormonpótlás nem, a tíz évnél hosszabban alkalmazott terápia pedig csak kis mértékben emeli a mellrák kockázatát. Hangsúlyozni kell hogy a kezelés előnyei messzemenően felülmúlják ezt a kockázatot.
Egyes esetekben ellenjavallt a hormonpótlás: rosszindulatú méh, vagy emlődaganat, tisztázatlan eredetű méhvérzés, vagy súlyos májbetegség. Meggondolandó a hormonpótlás korábbi embóliák, epekövesség, cukorbetegség, magas vérnyomás stb. esetén. A végső döntés ilyenkor a nőgyógyász feladata. A problematikus esetek elbírálására jöttek létre a Menopausa Ambulanciák. A Semmelweis Egyetem I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika szakambulanciájának telefonszáma: 266-04-73, 4256-os mellék.
A változás korában II.
- Írta: dr. Magyar Zoltán, nőgyógyász
Az alkalmazás ideje szerint léteznek ciklusos, illetve folyamatos adagolású hormonpótló készítmények. Az alkalmazás módja szerint beszélhetünk helyi szerekről, szájon át szedhető tablettákról, bőr alá ültethető készítményekről, és tapaszról. A helyi készítmények elsősorban a hüvelyi és a vizelési panaszokat oldják meg. A tablettás hormonpótlás már a csontritkulás és az érrendszeri betegségek ellen is hatékony. A tabletták egyetlen hátránya, hogy a gyomor-, bélrendszerből szívódnak fel, így eljutnak a májba. Mindemellett azt mondhatjuk, hogy a tabletták képezik még így is a hormonpótlás egyik fő formáját.