Az úgynevezett agyi pacemakert, vagy más néven DBS-t – amely a deep brain stimulation kifejezés mozaikszava – a Pécsi Tudományegyetem Idegsebészeti Klinikáján és Neurológiai Klinikáján ültették a páciensek agyába.

A mély agyi stimulációs eszköz a pécsi szakemberek szerint hazánkban mintegy hatvanezer epilepsziás beteg gyógyulását segíthetné elő. A DBS-terápia lényege az agy speciális, meghatározott területének stimulációján alapszik, amely során az agyi pacemaker szigorúan szabályozott elektromos impulzusokkal ingerli az agy egy precízen célzott területét.

A DBS klinikailag bizonyított eljárás, amelyet akkor érdemes bevetni, amikor a gyógyszerek rendre hatástalannak bizonyulnak: a speciális gyógymód hatására ugyanis szignifikánsan csökken a legsúlyosabb típusú epilepsziás görcsrohamok gyakorisága azokban az esetekben is, amikor a betegek semmilyen más kezelésre nem reagálnak.

A Pécsi Tudományegyetem sajtóközleménye leírása szerint a DBS-kezelés a gyógyszeres kezelésnek ellenálló, másodlagosan generalizált epilepsziában – amelyben az agy kis, pontosan meghatározható területéről induló roham az agy többi területére is átterjed, eszméletvesztést és az egész testen észlelhető görcsrohamot okozva – szenvedő felnőttek esetében javallott kiegészítő kezelés, amely csökkenti a rohamok számát.

A DBS-eljárás során különleges képalkotási eljárással figyelik a beteg agyát, hogy lokalizálják a stimulálandó agyterületet, ahová vékony, szigetelt elektródákat helyeznek be, és ezeket hosszabbító-vezetékekkel csatlakoztatják a külső neurostimulátorhoz, amelyet általában végül a beteg mellkasába, a bőr alá ültetnek be.

Az epilepsziában szenvedő betegek jelentős hányadának világszerte nagy szüksége lenne a DBS-kezelésre, és napjainkban jelentős lépések történnek abban az irányban, hogy az agyi pacemaker egyre szélesebb körben válhasson elterjedtté.

Az előzetes, úgynevezett SANTE-vizsgálatok eredményei szerint két év elteltével a betegek a görcsrohamok gyakoriságának 56 százalékos medián csökkenését tapasztalták a kiinduláshoz képest; a beültetésen átesett betegek 13 százaléka hat hónapig, vagy ennél is hosszabb ideig nem tapasztalt görcsrohamokat, miközben a műtétet megelőzőleg az átlagos havi görcsrohamok száma meghaladta a 18-at. Egy évvel a kezelés után a betegek arról számoltak be, hogy a rohamok kevésbé intenzívek, javult életminőségük, amelynek köszönhetően sokkal könnyebben tudnak együtt élni az epilepsziával, és sokkal függetlenebbnek érzik magukat.

A vizsgálat eredményei szerint 8,2 százalékos volt (110 betegből 9) a nem kívánt mellékhatások előfordulása, amelyek nagy része spontán vagy a stimulációs paraméterek megváltoztatásával elmúlt.

A leggyakoribb mellékhatásnak a végtagbizsergés bizonyult amely a beültetésen átesett betegek 18 százalékát érintette. Ez a legtöbb esetben a stimulátor újraprogramozásával megszűnt, azonban a betegek ezek mellett depresszióról és memóriakárosodásról számoltak be, azonban közvetlen összefüggést egyelőre nem mutattak ki a szakemberek a DBS-kezelés és ezen, a pszichés illetve kognitív tünetek között.

Forrás: a Pécsi Tudományegyetem sajtóközleménye