Becsöngettek!

- Írta: Dr. Kõ­vá­ri Zi­ta, há­zi gyer­mek­or­vos

Becsöngettek!

Annak ürügyén, hogy gyermekeink az újrainduló suli időben „veszik fel újra a munkát” – jelen cikk apropója a munka és a pihenés helyes arányára, és a kellő alvásidő betartására szeretne figyelmeztetni.

Durmolósok és éjszakai baglyok

Az autósok tudják: az akkumulátort rendszeresen kell tölteni, különben lemerül, és megáll a jármű. Nekünk is rendszeres „feltöltődésre” van szükségünk, hogy feladatainkat problémamentesen tudjuk teljesíteni.
A teljes pihenést a megnyugtató, megfelelő időtartamú alvás adja. Döntően az életkor szerint változik az ember napi alvásigénye. Így: a csecsemők napi 18-20 órát töltenek alvással – ideális esetben! Kisebb egyéni különbségek persze alkatunkból adódhatnak: van, ki „durmolós”, van ki az átlagnál kevesebb idő alatt is ki tudja pihenni magát. Érdekes a napi eloszlás is: vannak korán kelők-fekvők, és vannak „éjszakai baglyok”, akik a késői órákban is élénkek, aktívan tevékenykednek.
Természetesen alvásmennyiségünket, a ránk váró feladatok mennyisége is eldöntheti, mégis megszívelendő, hogy szervezetünk igényeivel ne szálljunk tartósan szembe, ha egy-egy kampánymunkán túl jutottunk, térjünk vissza a kellő idejű pihenéshez.

Tévé helyett mese

Az alkati különbségek már gyermekkorban megmutatkozhatnak, de a környezet irritáló hatása sem hagyható figyelmen kívül. Semmiképpen nem helyes a kisgyermekek késő esti televíziózása. Egyrészt sokkal fáradtabbak (vagy éppen agresszívabbak) másnap, hiszen tulajdonképpen „alvásmegvonásban” részesülnek, amelynek igazoltan komoly központi idegrendszeri hatásai vannak. Másrészt a látottak tovább peregnek lelki szemeik előtt. Zavarják álmukat, és a nappali időszakra is félelmeket kelthetnek bennük.
A mai tévéműsorokban rengeteg az agresszió, a durvaság, amely bombázza gyermekeinket, helytelen viselkedési példákkal szolgál számukra, és sok szakember szerint is igen káros személyiségük, jellemük formálódásában. Több egyesület is harcol, nemzetközi szinten is ennek megváltozásáért, de a családok felfogásán nagyon sok múlik. A begyűjtött félelmek számos testi-, lelki betegségtünet kialakulásában is részesek lehetnek: úgymint szorongások, gátlások, félős magatartás, kapcsolati zavarok, beszédzavarok, ágybavizelés, tanulási nehézségek, visszatérő fejfájások, hasfájások, étvágytalanság és így tovább.

Kiskertben a madárdal

Pihenni persze nemcsak ágyban, nyugágyban vagy üldögélve lehet! Aktív pihenésnek minősülnek a kellemes testmozgással, testedzéssel, sportolással töltött percek, órák is. Főleg az ülő foglalkozásúaknak – diákoknak! – esik jól, és nagyon ajánlott is a rendszeres testmozgás. Ebben is fontos a fokozatosság, a mértékletesség, az egyén korához, testsúlyához, edzettséghez, egészségi állapotához igazított terhelés.
Kiemelten fontos a gyerekek, a fiatalok testmozgásra serkentése: vonzóvá és rendszeresen elérhetővé kell tennünk számukra a nekik tetsző, szívesen végzett mozgásfajtát, amelyek nagy része minden évszakban, télen is lehetőleg a szabadban történjen.
Végezetül említsük meg az éppen ilyen fontos „lelki pihenés” csendes, megnyugtató perceit is, amelyre a napi rohanó tempó mellett ugyancsak nagy szükségünk van. Ez lehet a szép kiskertünkben való séta, egy pihenőszékben hallgatott madárdal, egy kis „felhőjáték-szemle” az égen, vagy egy-egy meghitt családi pillanat. Megnyugodva, pihenéssel felvértezve pedig: újraindulhat a munka, a tanulás!

Vi­gyá­zat! Be­csen­get­tek!!!