Beszéljünk a vastagbélrákról!

- Írta: dr. Kolbenheyer Erik, gasztroenterológus

Beszéljünk a vastagbélrákról!

Bevezetőként hadd kezdjem azzal, hogy nem újabb ijesztő cikket akarok írni az amúgy is rosszul hangzó betegségről. A célom az, hogy segítsek eligazodni ezen betegség és a hozzá tartozó szűrési lehetőségek kicsit misztifikált világában. A vastagbélrák az utóbbi 30 évben háromszor gyakoribbá vált. Jelenleg a végbél-, és vastagbélrák a rosszindulatú daganatos megbetegedések között a gyakoriságban élen járó tüdőrák után, mindkét nemben a második helyet foglalja el.

Megelőzi a már szervezetten szűrt emlőrákot, illetve a mindennapokban már ismert gyakoriságú méhnyakrákot. A 40. év alatt nagyon ritkán fordul elő ez a betegség, de 50. év felett ugrásszerűen emelkedik a kialakulása.

Magyarországon évente 7500-7800(!) az újonnan felfedezett végbél-, és vastagbélrákos betegek száma. Ha más számadatokkal kellene kifejezni a ránk nehezedő veszélyt, akkor úgy is fogalmazhatnék, hogy száz emberből az élete során hatnál várható a betegség kialakulása. A szervezett szűrés, a megfelelő egészségügyi ismeretek hiánya és a kései orvosi vizit miatt, a páciensek fele meghal a betegségben.

A másik fontos érv: a rosszindulatú daganatos megbetegedések között a vastagbélrák esetén a legkifejezettebb a családi halmozódás. Ez azt jelenti, hogy azon családok tagjainál, ahol a rokonságban már előfordult a betegség, ott sokkal nagyobb az esély a megbetegedés kialakulására. Szintén fokozhatja a béldaganat kialakulásának esélyét, ha az első fokú rokonságban emlő-, prosztata-, méh, vagy petefészek rák, vagy vastagbél polip fordult elő, illetve ha a páciens gyulladásos bélbetegségben szenved.

A számok után pár szó a betegségről. A végbél-, és vastagbélrák kialakulásának korai, típusos jelei sajnos nincsenek, de vannak olyan vészjelző állapotok és tünetek, amelyek megjelenése során feltétlenül indokolt orvoshoz fordulni. Ezen tünetek a következők:

  • a székelési ritmus, a székelési szokás megváltozása (frissen kialakult szorulás, vagy a szorulás-hasmenés váltakozása),
  • folyamatos székelési inger,
  • véres széklet, vér a székletben (gyakran csak aranyér-vérzésre gondolnak a páciensek),
  • aranyeres panaszok (ilyenkor is mindig indokolt és szükséges a felette lévő bélszakasz áttekintése),
  • visszatérő, görcsös hasi fájdalmak,
  • indokolatlan testsúlyvesztés,
  • 40. év felett vashiányos vérszegénység,
  • a frissen kialakult alsó végtagi visszeresség, és/vagy visszérgyulladás,
  • visszatérő, elhúzódó, tisztázatlan eredetű láz-hőemelkedés.


A vastagbélrák nem hirtelen alakul ki, hosszú évek állnak rendelkezésünkre az idejében megkezdett szűrésre. A vastagbéldaganatok többsége vastagbél polipokból (a bél belfelszínén kialakuló, hosszú ideig jóindulatú szövetnövedék) alakul ki. Ebből következik, hogy a szűrések célja nem csak az, hogy a daganatokat fedezzük fel korai stádiumban, hanem a rákmegelőző állapotot, a vastagbél polipot is. A polipok endoszkópos úton (hajlékony, vékony eszköz, amellyel a belet lehet vizsgálni) történő eltávolítása csökkenti a vastagbélrák kialakulásának a lehetőségét.

A rizikócsoportba tartozó pácienseknél a szűrést legkésőbb 40. éves korban érdemes elkezdeni. A nem rizikó csoportba tartozó pácienseknél a társadalmi ajánlás az 50-55. éves kort jelöli meg a szűrés megkezdésére, de saját tapasztalatom az, hogy náluk is érdemes a 40. életévtől szűrni.
A vastagbélrák-szűrés kapcsán mindenkinek az „ijesztőnek hitt” vastagbél tükrözés jut az eszébe, pedig ennél összetettebb a helyzet. Tény, hogy a rizikócsoportba tartozó pácienseknél elsődlegesen teljes vastagbéltükrözés (kolonoszkópia) javasolt, amelynek eredményétől függően határozzuk meg a további ellenőrzési ritmust. Az alapszűrés azonban nem ez, hanem a szabad szemmel nem látható vér kimutatása a székletből, amely arra a megfigyelésre épül, hogy a vastagbél 0,5 cm-nél nagyobb, kóros elváltozásai gyakran véreznek. Ezen tesztek korszerű formája, amelyek csak az emberi vérre specifikusak, így nem igényelnek diétás előkészítést (nem válnak pozitívvá állati eredetű ételektől, fűszerektől, gyógyszerektől). Ezt a tesztet érdemes évente alkalmazni.