Beteg vagyok?

2011.07.10. - Írta: dr. Banai János

Beteg vagyok?

A „beteg vagyok” mondatot a gyakorló orvos legtöbbször kijelentő vagy felkiáltó módban hallja. Gyakorta azonban felmerül, hogy nem inkább kérdőjelet kellene tenni a mondat után. Ez sokszor magában a páciensben is felmerül, gyakoribb azonban, hogy az orvos jön rá, hogy a panaszokat nem betegség, hanem külső körülmények okozzák.

Kérdés persze, hogy mit tekintünk betegségnek. Vannak jól meghatározott organikus kórképek, melyek esetében fel sem merül a kétség. Főleg maguk a betegek nem hajlandók elfogadni, hogy a funkcionális, központi- vagy vegetativ idegrendszerrel kapcsolatos panaszok betegségek lennének. Az ilyen egyéneket nagyon nehéz rávenni arra, hogy specialistához (pszichiáter, pszihológus) forduljanak.

Nagyon sok azonban az olyan eset, amikor a páciens semmilyen szempontból nem beteg, csak panaszai vannak, mert önszántából vagy kényszerűségből önpusztító, vagy legalábbis számára panaszmentesen nem elviselhető életet él.
A szervezet tűrőképességei határaira figyelmeztet. A panasz jelzés lehet arra, hogy eddig és ne tovább! Jó, ha a panaszt mindenki komolyan veszi. Annak valamilyen oka van. Manapság legtöbbször a túlterheltség (munkahely, család), rossz kapcsolatok (munkahely, család), mozgáshiány, egészségtelen táplálkozás, stb.

A panasz tehát figyelmeztetés, szerencsés esetben az előtt, mielőtt a betegség kialakulna. Az egy része azonban ún. páciens, a másik része nem-páciens típus. Az első csoportba tartozók azonnal orvoshoz mennek, a másodikba sorolhatók azonban ezt a végsőkig halogatják. Utóbbinak nyilvánvalóan fő veszélye, hogy valamilyen betegséget későn ismerünk fel.
Írásomnak az a célja, hogy arra hívjam fel a figyelmet, hogy mindenki felelősséggel tartozik önmagáért is. Ha tehát felmerül a kérdés, hogy „beteg vagyok-e”, ne söpörje a szőnyeg alá!
Először is gondolkozzon el azon, hogy hogyan él. A legtöbb ember önmaga is pontosan tudja, hogy mit csinál rosszul. Önmagunk számára a legkönnyebb válasz az, hogy nem lehet változtatni. Ez sok esetben akár igaz is lehet, de legtöbbször nem az. Valamennyit, legalábbis a szervezetünk tűréshatáráig lehet változtatni az életünkön, életmódunkon. Emellett ajánlatos felkeresni az orvost is. Sokszor valódi szervi betegség derül ki, de az is lehet, hogy kimondható, hogy a panaszos nem ember a szó klasszikus értelmében nem beteg.

Nagyon sokszor az ilyen egyének irányítása a legnehezebb. Sokkal egyszerűbb egy betegségre gyógyszert bevenni, mint a kiváltó okon változtatni. A legtöbb ember el sem hiszi, hogy ha például csak naponta egyszer eszik este lefekvés előtt, majd rosszul alszik, az nem feltétlenül betegség. Gyógyszert akar és nem akar rendszeresen étkezni, hiszen az sokkal nehezebben megoldható.
Nyilvánvaló, hogy a „beteg vagyok” kérdést orvosnak kell eldönteni. Rendszerint szervi betegség kizárását célzó vizsgálatok nélkül ez nem is megy. Hozzá kell azt is tenni, hogy panaszmentes állapotban is szükség van szűrővizsgálatokra, hogy a betegséget, ha van, időben felismerjük.
Az egyén azonban felelős önmagáért, nem lehet eléggé hangsúlyozni az egészségtudatos életmód, táplálkozás jelentőségét. Ha minél többen így élnek, akkor a „beteg vagyok” kérdésre egyre többször lesz a válasz: NEM!