„A gyászban a világ válik üressé,
depresszióban maga az én.”
(Freud, 1917)
A diagnosztika – a DSM IV. – többféle depressziót különböztet meg, a tünetek intenzitásától, a betegség időbeni kiterjedésétől, tartalmától, minőségétől függően. Azonban a depresszió lényegéről mára nagyjából egységes álláspont alakult ki a különböző tudományterületeken: e szerint a depresszió leginkább genetikai hajlam talaján, a korai életszakaszban bekövetkező negatív életesemények és gyakran valamilyen közvetlen stresszor hatására kialakuló pszichés betegség.
A társadalomban a depresszióról élő kép szinte nem is találkozik pszichiátria, pszichológia vagy társadalomtudományok elméleteivel. A depressziós, ha nem is cimborál az ördöggel, jellemgyenge és akarathiányos – mondják. Sokak szerint az antidepresszánsok csupán a gyógyszergyártóknak hoznak hasznot, a betegnek viszont nem; sokkal inkább mérgek, drogok, amelyek hozzászokást okoznak, öngyilkossághoz vezetnek. A legáltalánosabb vélekedés szerint a depressziósnak csupán „össze kellene szednie” magát.
Ezek a társadalomban élő tévképzetek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy sokan nem mennek el orvoshoz, mert félnek a megbélyegzéstől. Nem ritkán olyannyira, hogy maguk előtt is tagadják problémájukat – miközben egy jól megválasztott gyógyszer segítségével újra képessé válhatnának életük irányítására. A kezeletlen depresszió szörnyűvé, néha elviselhetetlenné teheti annak az életét, aki áldozatául esik. Freud úgy fogalmazott: „A gyászban a világ válik üressé, depresszióban maga az én.”
Hatnak-e az antidepresszánsok?
Szerencsére egyre többféle antidepresszáns áll a modern pszichiátria rendelkezésére, amelyek abban viszont hasonlítanak, hogy célzott módon képesek megnövelni az agyban azoknak a neurotranszmittereknek a mennyiségét, amelyeknek hiánya felelőssé tehető a depressziós tünetek kialakulásáért.
A pszichiátria és nem utolsó sorban a pszichológia tudománya is nagy vonalakban egyetért abban, hogy a krónikus depresszió gyógyítása igazán kettős terepen lehet hatékony. A jól megválasztott gyógyszerek alkalmasak lehetnek, hogy szükség esetén eliminálják a tüneteket, míg a pszichoterápiától várható el az egyén depressziót keltő életstratégiának korrigálása, a hatékony stresszkezelés elsajátítása etc.
A pszichiátriai és antipszichiátriai irányzat között hosszú idő óta zajló vita egyik fő tárgya, hogy a depresszió betegség-e avagy sem. Akárhogy is értelmezzük is azonban a depressziót, egy biztos: az antidepresszáns olyan szer, ami sok esetben valóban hat – képes annak a számtalan tünetnek az enyhítésére vagy megszüntetésére, mely megkeseríti a depressziós életét.
Gotland, a bizonyíték
A svéd modell nemcsak szociális területen bizonyított. Egy, még az ezredforduló előtt lezajlott, tíz éven át tartó vizsgálatsorozat eredményei egyértelműen alátámasztják az egyébként sokszor és többszörösen megerősített tényt, miszerint a felismert és megfelelően kezelt depresszió tünetei kezelhetők.
A svédországi Gotland-szigeten – csakúgy, mint számos északi országban – igen magas az öngyilkossági ráta, aminek hátterében nagyon sok esetben kezeletlen depresszió húzódik. A kísérlet kezdetén a gotlandi háziorvosok pszichiáterek által tartott továbbképzésen sajátították el a depresszió hatékony felismerését, és megtanulták, hogyan lehet a legkörültekintőbben kiválasztani a megfelelő gyógyszeres terápiát. A depressziós öngyilkosok aránya az öngyilkosok között a gotlandi tanfolyam végére harmadára csökkent. Az eredmény magáért beszél…