A tudósok több mint egy évtized és egymillió eset adatait elemezték, bár a rendelkezésükre álló jegyzőkönyveknek ez csak törtrésze volt. Ugyanis nem vették figyelembe a csupán egygyermekes anyákat és azokat a babákat sem, akik túl hamar vagy túl későn jöttek világra. A kutatóknak így sikerült kiküszöbölniük a genetikai tényezőket a vizsgálat során.
Majd egybevetették az édesanyák terhességük alatti súlyváltozását gyermekük születési súlyával. A nők átlagosan 14 kg-ot híztak a kilenc hónap folyamán, ami egészséges értéknek tekinthető, ám 12%-uk 20 kg-nál is többet szedett fel. Ezzel egyidejűleg a babáknak is éppen 12%-a született túl nagy súllyal (4 kg fölött), közülük sok az említett 12%-hoz tartozó anyától származott. Tehát ha az anya többet hízott, súlyosabb gyermeke született. Sőt, a kutatók szerint az anya nagyobb súlygyarapodásával arányosan nőtt annak kockázata, hogy túlsúlyos lesz a baba. A folyamat itt nem áll meg: nagyobb születési súly esetén valószínűbb a később túlsúly is, és nagyobb bizonyos betegségek, például a rák és az asztma kialakulásának kockázata.
A tudósok ezért a jövőben javasolják a kismamák súlyának pontos kontrollálását, és általános szabályozásokban bíznak. Amerikában máris léteznek irányvonalak, amelyek előírják, hány kilót szabadna egy leendő anyának híznia. Eszerint egy eleve túlsúlyos nőnek például 7-11,5 kg között szabadna felszednie a terhesség alatt.
Forrás: http://www.spiegel.de/wissenschaft/medizin/0,1518,710257,00.html (2010. 08. 10.)