Evészavarok (folytatás)

2010.09.30. - Írta: Dr. Túry Fe­renc, pszi­chi­á­ter

Evészavarok (folytatás)

Folytatjuk előző számunkban megkezdett cikkünket. Ott megismertettük Önöket az evészavarok kialakulását valószínűsítő aggasztó jelekkel. Ebben a cikkünkben bemutatjuk, hogy mi okozhat evészavarokat, és rámutatunk a családterápia jelentőségére.

Mi okoz­za az evés­za­va­ro­kat?

Ez az aggódó hozzátartozók visszatérő kérdése. Ma úgy fogalmazhatunk, hogy többféle tényezőnek van szerepe. Vannak hajlamosító faktorok (például gyermekkori kövérség, a családban előforduló hasonló zavarok, vagy a fentebb említett karcsúság-ideál szerepe), vannak továbbá kiváltó tényezők (például családi feszültségek: az apa alkoholizálása, válási fenyegetettség, vagy a szexualitás kudarcai, szexuális zaklatás), s betegségfenntartó tényezőkről is beszélünk, amelyek stabilizálják a kialakult zavart (ilyenek például az alultápláltság biológiai következményei).
Az evészavarok kezelésében az első, és sokszor egyáltalán nem könnyű lépés a betegek megtalálása, a rejtett zavarban szenvedők felkutatása. Nagy szerepe lehet ebben a nőgyógyászoknak, akikhez menstruációs zavar miatt fordulnak, vagy a fogorvosoknak.
A következő lépés a betegek motiválása, annak elfogadtatása, hogy kezelésre van szükség. Ez a család feladata, hiszen a beteg nem képes reálisan megítélni állapota súlyos, sokszor életveszélyes voltát.
A kezelésben a gyógyszereknek és a pszichoterápiáknak egyaránt szerepük van. Az előbbiek között a depresszió-ellenes gyógyszerek emelendők ki, ezek is főleg bulimiában, s megfelelő pszichoterápiás ellátás mellett alkalmazva.

A csa­lád­te­rá­pia je­len­tő­sé­ge

A pszichoterápiákat tekintve több módszer is alkalmas. Kiemelendő a családterápia, mert az evéssel kapcsolatos tünetek igen gyakran a családon belüli dac, indulatok kifejeződései. Ez különösen anorexiára érvényes. Igen lényeges a tünetek „jelentésének”, tudattalan céljának megfejtése. A viselkedés-, és kognitív terápiák viselkedésváltoztatással, az evéssel kapcsolatos szokások, gondolatok újraformálásával, „újratanulásával” dolgoznak hatékonyan. Sokszor a csoportterápiák is eredménnyel járnak. Bulimiában a hipnózis is hasznos lehet, mert a bulimiások fokozottabban fogékonyak erre a megváltozott tudatállapottal működő módszerre, ami nem csoda, hiszen tüneteik, túlevéseik is némileg „transz-állapotban” zajlanak le. Bulimiások számára önsegítő csoportok is vannak, vagy önsegítő kézikönyvek is megtalálhatók.