Az emberi csontozat folyamatos és dinamikus változásban van: csontjaink fel-, le- és átépülnek, és e folyamatokat a modern orvostudomány fejlettségének köszönhetően természetesen ma már befolyásolni is lehetséges. Ez a fogszabályozásra is áll. Léteznek ugyan eltérések, amelyek a fiatal, serdülő szervezetben – és szájban – egyszerűbben korrigálhatók, mint később, ám perdöntő különbségek többnyire nem léteznek. Más esetben viszont pusztán más megoldásokat igényelnek bizonyos foghibák.
A fogszabályozás hatékonysága sok tényező együttes függvénye: talán meglepő, de a kezelés sikere elsősorban nem a készüléken, hanem az orvos felkészültségén múlik. Az is igaz ugyanakkor, hogy a készülékek terén is számtalan újítás történt az elmúlt években-évtizedekben, így a legismertebb, a fog külső részére felszerelt fémszerkezetes, „tappancsos” fogszabályzók ma már távolról sem tekinthetők általánosnak. A legdivatosabb, legmodernebb fogszabályzók például láthatatlanok, és nemcsak azért, mert színtelen anyagból készültek, hanem mert a fogak belső oldalán helyezkednek el. A szintén nem észrevehető, kupakszerű megoldások is hasonlóan elterjedtek és népszerűek, miközben a gyermekkorunkból ismert éjszakai, „betevős” készülékek ma már kevésbé jellemzőek (felnőttek esetében gyakorlatilag nem is léteznek). A fogszabályozás kérdésében ugyanakkor az a legfontosabb, hogy a kezelés – leggyakoribb elsődleges céljával ellentétben – ne csak kozmetikai szinten jelentsen megoldást a problémákra, hanem beállítsa a fogak helyes funkcióját is. E téren elsősorban az alsó és a felső fogsorok kapcsolata, illeszkedése, illetve külön-külön és egymáshoz viszonyított funkciója bír nagy jelentőséggel: amennyiben ez megfelelő, a beállított egyensúly jó eséllyel később is fenntartja majd magát, és nem zavarnak bele a fogak helyzetébe bizonyos utólagos „események” sem.
A kezelés jellegétől, a száj állapotától és a beteg genetikai adottságaitól egyaránt függ, mennyi idő szükséges a kívánt eredmény eléréséhez: részleges kozmetikai beavatkozás esetén különösen szerencsés esetben már akár néhány hét is elegendőnek bizonyulhat, de jellemzőbb a hosszabb, 6-12 hónapos beavatkozás, természetesen az adott eset sajátosságaira tekintettel. A teljes szájat érintő, különböző rekonstrukciós beavatkozásokkal, esetleg foghúzásokkal egybekötött kezelés időtartama viszont 2-3 éves is lehet. Mindez persze nem olcsó mulatság, ám hosszabb távon „megtérül a befektetés”, hiszen a szabályos fogsor bizonyítottan nehezebben károsodik már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy könnyebben tisztítható.