Ugyanilyen negatív eredményekkel lehet számolni akkor is, ha a beteg valami okból meg van győződve arról, hogy betegségén nem lehet gyógyszerrel segíteni – vagyis egy gyógyszer hatékonysága nem csak annak a testre gyakorolt hatásától, kémiai működési mechanizmusától, illetve a fizikai-kémiai interakcióktól függ, hanem a beteg együttműködési készségén, hiedelmein is múlik. Minderről a Science Translational Medicine című szaklap számolt be nemrégiben.
A kísérletek általánosságban is vizsgálták a tudati komponensek szerepét. Kísérleteik során a tudósok arra az eredményre jutottak, hogy ha a betegek bíznak egy gyógyszer hatékonyságban, sokkal jelentősebb fájdalomenyhülésről számolnak be, mint amikor tudtukon kívül juttatják ugyanazt a típusú fájdalomcsillapítót ugyanolyan dózisban szervezetükbe.
Professzor Irene Tracey, az Oxford University munkatársa a BBC-nek nyilatkozva elmondta: eredményeik abba az irányba mutatnak, hogy egy-egy betegség gyógyszerelésén túl figyelmet kell szentelni egy-egy páciens pszichés és kognitív sajátosságainak is, mert ezáltal a terápia sokkal nagyobb sikerekkel kecsegtethet, mintha az orvosok csupán a beteg konkrét fizikai tüneteire koncentrálnak.
Mindezeken túl a kutatások felvetik azt a problémát is, hogy az úgynevezett „kettősvak placebokontrollált kísérletek” nem a legmegfelelőbb módszerek annak eldöntésére, hogy egy adott szer valóban hatékony lehet-e a klinikai gyakorlatban.