A szexfüggőség elsősorban férfiak betegsége: az oly gyakran emlegetett női nimfomániáról még sosem bizonyították be, hogy létezne, bár természetesen számos olyan nő akad, aki ágyról ágyra jár. Ez az addikció nem vehető felvállról: a legsúlyosabb stádiumban lévő betegek teljesen elvesztik a kontrollt, ami akár büntetőjogi kategóriákban is manifesztálódhat, bár ez szerencsére nagyon-nagyon ritka – de nem példa nélküli. Az ennél enyhébb, de komolyan előrehaladott állapotban lévő szexfüggőség hatására a betegek állandó kielégületlenségtől szenvednek, és ezért minduntalan az orgazmust hajszolják. E hajsza során gyakorlatilag teljes életük a szexről, a szexuális örömökről szól. Az enyhébb fokozatok puszta túlpörgöttséggel járnak a hálószobai dolgok terén: nehéz meghúzni, hol a határ egészséges és kényszeres cselekvések között, és nyilvánvalóan eltérő az ember viselkedése ezen a téren egy kapcsolatban, mint egyedülállóan. Ezért aztán ha valaki csak „csajozik”, „pasizik”, és sok kalandja van, önmagában természetesen nem jelent kóros eltévelyedést. Ha azonban ennek célja csak és kizárólag a skalpvadászat, már érdemes elgondolkodni azon, minden rendben van-e. Ugyanígy az sem tekinthető feltétlenül normálisnak, ha valaki kapcsolatban élve, kiegyensúlyozott szexuális aktivitás mellett is naponta öt-hat alkalommal maszturbál.
Mint minden kényszerbetegség, a szexfüggőség is akkor válik igazán komoly problémává, amikor a beteg már nem tudja nem csinálni azt, amit csinál. Ebben az állapotban a szex mechanikus, személytelen, öncélú cselekvéssé silányul: már nem az a lényeg, hogy neki vagy pláne a partnerének jó legyen, hanem hogy szeretkezzen, tehát maga a cselekvés kerül a fókuszba, méghozzá gépies jelleget öltve. Egy idő után ráadásul az élményt mindig fokozni kell különböző módokon, mert különben nem adja ugyanazt, mint előtte, és ebből a szempontból a szexfüggőség semmiben sem különbözik a drogfogyasztástól vagy az alkoholizmustól. Mondani sem kell: akik ilyen életmódra rendezkedtek be, azok fizikai egészségüket is veszélyeztetik, hiszen sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy elkapjanak valamilyen szexuális úton terjedő fertőzést vagy megbetegedést.
Magyarországon nem létezik külön a szexfüggőknek létesített rehabilitációs centrum, sokan még a betegség létéről sem tudnak, de ha úgy érezzük, érintettek vagyunk akár magunk, akár partnerünk szokásai miatt, ne habozzunk felkeresni egy szexuálpszichológust vagy egy pszichiátert. A probléma létezik, a szakemberek ismerik, és segíteni is tudnak.