Hogyan lehet rajtakapni a hazug embert

Hogyan lehet rajtakapni a hazug embert

Az embereket mindig izgatta, hogyan leplezhetőek le azok, akik füllentenek vagy orbitálisan hazudnak. A különféle tudományos és nem tudományos vélekedések megegyeznek abban, hogy a személyről sokat elárul a testbeszéde. Gyakorlatilag mindenki ismeri azokat a tipikus jeleket, amelyek árulkodóak lehetnek. Ilyen például, ha az illető oldalra fordítja a fejét, az orrához kap, dörzsöli a szemét vagy egy ruhadarabját babrálja – ezek a gesztusok arra utalhatnak, hogy a beszélő valamit elferdít. Igen ám, de pusztán a testbeszédre hagyatkozni nem mindig célszerű, mert tévútra is vezethet.

Pszichológusok arra jutottak, hogy a test különféle jelei nem minden esetben adnak biztos támpontot. Összesen 108, a témában született tudományos dolgozatot néztek át, amelyekben 16 ezer 537 embernél vizsgálták, mennyire jól veszik észre embertársaik hazugságait. A végeredményből az derült ki, hogy azok, akik az arc mimikájára vagy a test egyéb jeleire figyeltek hatványozottabban, lényegében nem sokkal jobb eredményt tudtak elérni, mint a többiek.    

Thomas Ormerod, a Susssex-i egyetem pszichológus professzora azt mondta: „Nincsenek olyan általánosan elfogadott ismertetőjelek, amelyek alapján tökéletesen kiszűrhetőek volnának a hazug emberek.” Példának hozta fel a közismert gyakorlatot, ahogyan a határőrök vagy más biztonsági emberek próbálják felismerni azokat, akik meg akarják őket téveszteni. Általában néhány sztenderd kérdést tesznek fel, és a válaszoló reakcióira figyelnek. Közben azonban elmegy a fülük mellett a mondandó tartalma vagy más jelek. Ha mégis sikerül felfedezniük a hazugságot, inkább a saját emberismeretük és tapasztalatuk segíti őket.    

Thomas Ormerod más módszert ajánl. Kísérleteibe nyomozókat, pszichológusokat, bírókat vont be, akiknek azt tanácsolta: ne csak a testbeszédre figyeljenek, hanem a célzott személlyel beszélgessenek el egyénileg. Például kérjék meg őket, hogy történeteiket mondják el visszafelé is, vagy írják le részletesen a velük megesett dolgokat, vagy konkrétan jellemezzék a környezetükben előforduló emberek külsejét és viselkedését. Ha például valaki azt állítja, hogy Oxfordban tanult, és felmerül bennünk a gyanú, hogy ez nem igaz, kérdezzük meg tőle, milyen messze volt a lakhelye az egyetemtől és mennyi idő alatt tette meg ezt a távolságot. A füllentők zavarba jönnek, amikor részletesen kell beszámolniuk egy eseményről vagy történetről. Ráadásul nem tudják pontosan elmondani kétszer ugyanazt a mesét, amelyet előadtak. Ha valaki ezt a módszert választja a hazug ember kiszűrésére, jobb eredményre jut. A professzor hozzátette, gyerekei füllentéseire is úgy jön rá, hogy megkérdezi tőlük: akkor hogy is volt az?      


Forrás: gazeta.ru