A gerincsérv a csigolyák közötti porckorongok előboltosulását jelenti, amely fokozatosan kifejlődve nehézségeket okoz a végtagok mozgása terén, kellemetlen zsibbadáshoz vezet, netán éles, szinte elviselhetetlen fájdalomhullámokkal kínozza a betegeket. Amennyiben az előtüremkedő részek a gerincvelőből kétoldalt kilépő ideggyököket nyomni kezdik, az egyre komolyabb fájdalmak mellett akár inkontinencia-problémák is jelentkezhetnek a betegeknél. A fájdalom ebben az esetben tényleg roppant éles, a betegek gyakran lábra sem bírnak állni.

Akárcsak a hasfali sérvek egy részénél, a gerincsérv hátterében is húzódhat meg anatómiai adottság, azaz a kötőszövetek gyengesége. Szintén közös okcsoport a hasi sérvekkel a fokozott fizikai terhelés vagy különösen ennek rossz változata, sőt, akár egyetlen rossz mozdulat, rossz emelés is eredményezhet gerincsérvet. A jelentős túlsúly csak fokozza a kockázatot, hiszen ebben az esetben a gyakran amúgy is túlterhelt gerincnek még nagyobb tömeget kell cipelnie, az ágyéki rész pedig „előrehúzódik”. A probléma azonban messze túlmutat ezeken a tényezőkön, és alapvetően azzal függ össze, hogy az ember csigolyarendszerére és porckorongjaira a két lábon járás miatt lényegesen nagyobb terhelés nehezedik, mint amennyi elviselésére és mozgatására ezek eredendően alkalmasak lennének. Az egyéni adottságok a többséget megkímélik az ebből fakadó komoly problémáktól, ám nem véletlen, hogy élete során gyakorlatilag mindenkinek szembe kell néznie kisebb-nagyobb derékbántalmakkal. Ugyanígy az is ebből fakad, hogy a gerincsérv is jellemzően az ágyéki csigolyák között elhelyezkedő porckorongokat érinti.

Ami a műtétet illeti, a pokoli kínok miatt többnyire elkerülhetetlen, ám sajnos nem minden esetben hoz végső megoldást: az előboltosuló porckorong eltávolítása komoly beavatkozást jelent a gerinc struktúrájába, vagyis a környező részeken a beavatkozást megelőzővel szemben nagyobb esély mutatkozik arra, hogy újabb gerincsérv alakul ki. Mindenképpen kulcsfontosságú a csigolyák körül elhelyezkedő izmok előzetes és utólagos erősítése, így ugyanis gyorsabban és könnyebben felépülhetünk az operációt követően. Így a célirányos gyógytorna minden esetben alapvető a rehabilitáció során. Az új-zélandi eredetű McKenzie-módszer egyes elemeinek segítségével például jelentősen csökkenthetjük a kiújulás esélyeit.

Ritka esetben a gerincsérv tünetmentes, sem fájdalommal, sem egyéb nehézségekkel nem jár. Ezekben az esetekben a műtéti megoldás sem indokolt, hiszen a beteg jól érzi magát, nem keseríti meg mindennapjait a betegség.