Ivás helyett evés

2012.11.13.

Ivás helyett evés

A függőség tárgya tulajdonképpen mindig egyfajta pótszer. Nemritkán függőséggel kompenzáljuk mindazon dolgokat, amelyeket valamiért megtagadott tőlünk az élet, amelyek nap mint nap éreztetik velünk hiányukat, és amelyeket önerőből – úgy érezzük – képtelenek vagyunk megszerezni. A függőség gyökere általánosságban valamiféle probléma: a különféle szerek pedig a „széles ösvény” lehetőségei a probléma ideiglenes (!) elhárítására.

 

Amerikai kutatók új bizonyítékkal támasztották alá az úgynevezett „keresztfüggőség” elméletét, miszerint az, akit egyfajta függőség befolyásol, könnyebben válik rabjává más szereknek, dolgoknak is.

A függőség – ha általánosságban, mondhatni holisztikusan szemléljük – mindig valami hiányérzet nyomán kialakuló habitus. Tárgya bármi lehet: „étel, ital, férfi, nő” – és még sorolhatnánk.

A drogok, – ideértve az alkoholt is –, a különböző élvezeti cikkek és potenciálisan élvezetet okozó tevékenységek mind-mind tárgyaivá válhatnak a vágynak – olyan tárgyaivá, melyek valamilyen hiány pótlására hivatottak, és amelyek közös jellemzője, hogy sohasem képesek tökéletesen betölteni remélt funkciójukat, konkrétan az életprobléma megoldását.

Drogfüggők, alkoholisták, dohányosok, nagyevők és még sorolhatnánk, milyen szenvedélybetegek egyazon dolog után kiáltanak – belső harmóniáért.
A megelégedettséget, a teljesség érzését azonban nem lehet „megszerezni” – a belső béke összetett: lelki, szellemi és testi harmónia eredménye, melyet semmiféle szer nem adhat meg, csupán hosszú-hosszú tanulás.

A vágy a belső béke iránt azonban sürgető, és mindazok, akik valamiféle oknál fogva nem ismerik fel, hogy annak megszerzése kivitelezhetetlen folyamatos belső munka, önkontroll, az én fegyelme nélkül, nemritkán puszta eszközévé válnak a szinte önálló életre kelő függőségnek, melytől azután szabadulni hatalmas feladatot jelent.

Tudományos kutatások által többszörösen bizonyított tény a „függőségre való hajlam”, melynek eredménye az úgynevezett keresztfüggőség: aki hajlamos egyfajta szerrel „visszaélni” a belső béke megszerzése érdekében, könnyen nyúl más szerekhez, dolgokhoz is.

Az amerikai Richard A. Grucza munkatársaival arra az eredményre jutott, hogy nemcsak a különféle drogok – ideértve az alkoholt is – használata jellemző a függőségre hajlamos egyéneknél, hanem a túlevés is – melynek egyenes következménye lehet az elhízás.
Az Egyesült Államok-beli kutatócsoport – amely kutatásának eredményeit az Archives of General Psychiatry című szaklapban publikálta –, úgy találta, hogy az elhízás sokkal jellemzőbb olyan nőkre, akik rendszeresen alkoholt fogyasztanak, illetve ugyanez az együttjárás férfiaknál is megmutatkozik, csak kevésbé szembetűnő mértékben.
A jelenségre magyarázat lehet a kutatók szerint az is, hogy az alkoholfogyasztás alternatívájaként a túlevés kerül előtérbe – ezt a magyarázatot alátámasztani látszik az a jól ismert tény, miszerint a dohányzásról való leszokás sokaknál túlevéshez vezet.
Az elhízás mértéke Grucza professzor szerint annál szembetűnőbb lehet, minél inkább igyekszik valaki káros szenvedélyétől, vagyis az alkoholtól megszabadulni – megfelelő leszokási stratégiák hiányában…