Javasolt magatartásterápia

Tisztelt Doktornő!

Az alábbi problémában kérném a segítségét:

23 éves lány vagyok, és úgy 7 éve pánikbeteg.
Az egész akkor kezdődött amikor gimi 2. évében beküldtek a szüleim a gyermek pszichiátriára, mivel képtelen voltam sötétben elaludni, vagy egyedül a lakásban meglenni. Még ha valaki volt is velem egy sötét szobában, akkor is féltem.
Ezen kívül minden reggel remegve ébredtem indulás előtt. Akkoriban annak még nem tulajdonítottam túl sok jelentőséget.
Mindenesetre elmentem a kórházba, ahol kitöltettek velem tesztet és megállapították, hogy nekem ott a helyem. Kezdetnek a doki xanaxot írt fel.
Elmúlt a reggeli remegés, és a sötétben sem féltem annyira, viszont helyette beköszöntött a pánikbetegség.
A tanórákon tőrt rám legtöbbször: erős szívdobogás, szédülés, erős halálfélelem stb.
Először nem tudtam mi ez, majd a tévében láttam a Claudia műsorát és ott pont a pánikbetegség volt a téma.
Akkor rögtön feleszméltem, hogy nekem is ez van. Elmentem a dokihoz és elmondtam neki: erre a xanax mellé felírt rexetint is. A tünetek elmúltak jobban
lettem. Egy év elteltével (viszonylag tünetmentesen) a doki rájött, hogy elhíztam a gyógyszer miatt.
Elkezdett felírni mindenféle más gyógyszert, de egyik sem vált be. Végül az anafranil-atarax kombináció vált be. Elmúltam 18, és felkerültem a felnőtt pszichiátriára. Ott a doktornő mondta, hogy jó lenne leszokni szépen lassan.
A kezdeti napi háromról ma már csak napi egyet veszek be mindegyikből. Viszont előjött a pánikbetegség másik tünete ami korábban nem volt: a megőrüléstől való félelem: rettegek, hogy egyszer csak az agyamban elpattan valami és én megőrülök, kárt teszek a családomban.
Hasmenésem van, és egész nap szorongok. Nem megyek a családom közelébe mert félek, hogy bántom őket.
Már kezdem azt hinni, hogy ez nem pánikbetegség, hanem valami komolyabb ...

Kérem szépen véleményét.