Jobb félni, mint megijedni

- Írta: Sz.N.

Jobb félni, mint megijedni

Bár számos kockázati, hajlamosító tényező ismeretes, amelyek megléte fokozza a nőknél a mellrák kialakulásának rizikóját, igazán biztonságban csak azok tudhatják magukat, akik tisztában vannak a gyanút keltő jelekkel és emellett rendszeres mell-önvizsgálatot tartanak, illetve a mell tapintásos vizsgálatára minden egyes találkozáskor felkérik nőgyógyászukat, ezen túlmenően pedig – ha az adott korcsoportba tartoznak – rendszeresen részt vesznek az előírásos mammográfiás szűrővizsgálatokon.

A nők körében előforduló daganattípusok 22%-át az emlőrák képezi. Hazánkban évente mintegy 7500 új megbetegedést regisztrálnak.

Az emlőrák fő tünetei

  • az emlőben (gyakran fájdalmatlan) csomó tapintható
  • az emlőbimbó behúzódik
  • az emlő bőrén behúzódás észlelhető
  • az emlőbimbón ekcémaszerű elváltozás tűnik fel
  • az emlő bőre – az ellenoldalihoz képest – duzzadttá, keménnyé, illetve pirossá válik
  • az emlőbimbó váladékozik
  • a hónalj alatt csomó tapintható

Az emlő tumorának terápiája annál eredményesebb, minél kisebb kiterjedésű a daganat, arról nem beszélve, hogy a tumor növekedésével párhuzamosan a daganatos áttét kialakulásának valószínűsége is komolyan növekszik – vagyis aki bármiféle elváltozást tapint mellében, igen jól teszi, ha azonnal orvoshoz fordul.
Bár a rosszindulatú emlődaganat kialakulása főképp az idősebb korosztályt veszélyezteti, fontos tudni, hogy a betegség fiatalabb korban is előfordulhat, esetenként a huszonéves korosztály körében is, épp ezért ajánlott, hogy a mell önvizsgálatát a nők már húsz éves koruk után rendszeresítsék.

Rizikócsökkentés

A mell rosszindulatú tumoros megbetegedésének rizikójának csökkentésére – a fentieken túl (!) – hasznos lehet a veszélyeztetettséget fokozó tényezők kiiktatása is, amelyek az

  • elhízás,
  • a rendszeres alkoholfogyasztás,
  • a hormonrendszert is befolyásoló (gyógyszeres) beavatkozások,
  • illetve a mozgásszegény életmód

A mell önvizsgálatáról

A mellrák először rendszerint fájdalommentes vagy fájdalmas csomóként észlelhető az emlő vagy a hónalj területén bárhol, de a fent leírt tünetek bármelyike önmagában jelezhet rosszindulatú elváltozást.

A) A mell önvizsgálatánál alapvetően a normálistól eltérő változásokat kell keresni az emlőkben. Az önvizsgálatot tanácsos tükör előtt végezni, és összehasonlítani a két emlő közötti esetleges (látható vagy érezhető) eltéréseket.

B) Ez után a mellek alapos, finom áttapintása következik, különös figyelmet fordítva a csomókra, fájdalmas pontokra, vagy az esetleg az előző vizsgálathoz képest eltérő tapintási észleletre.

C) Szükséges a emlőbimbók óvatos összenyomása, préselése is, amellyel az esetleges váladékozásról kaphatunk képet.

D) Végül pedig fontos a hónalji árok és a kulcscsont körüli nyirokcsomók megkeresése és betapintása is – megnagyobbodásuk esetén is fontos mielőbb orvoshoz fordulni; illetve általánosságban elmondható, hogy aki az önvizsgálat során bármilyen addig nem tapasztalt eltérést észlel, sürgősen forduljon szakorvoshoz.