Ki a szabadba!

- Írta: dr. Schmidt Zsuzsa, reumatológus

Ki a szabadba!

Itt a tél, rövidülnek a nappalok. A szervezet számára szükséges szabad levegő és napfény biztosítása egyre nehezebb. Különösen nehéz a helyzet időskorban, amikor a mozgásában többé-kevésbé gátolt idős ember sokszor lakásához kötött. Pedig a napfényre nagy szüksége lenne. A napsugár hatására bőrünkben az elővitaminból D-vitamin képződik, amely a csontképzésben nélkülözhetetlen. D-vitamin szükséges a kalcium bélből való felszívódásához és a csontokba való beépüléséhez is, ennek eredményeként lesznek csontjaink megfelelő mésztartalmúak, kellő szilárdságúak. Csontjaink felépítése és lebontása állandó folyamat. Negyven éven felül az egyensúly megbomlik, változó korban a csontlebontó folyamatok kerülnek előtérbe, míg időskorban a csontképzés csökken. Mindkét esetben csontritkulás, oszteoporózis kialakulása fenyeget.

Csontritkulás esetén a csontszövet mennyisége a csont rost-, és mésztartalma arányának megtartásával csökken. A csontszövet nagyarányú csökkenése esetén a csontok a mechanikai behatásokkal szemben kevésbé ellenállóak lesznek, jelentéktelen esések, ütődések hatására törnek. Változó korban jellegzetes a háti csigolyák roppanásos törése, következményes háti görbülettel, testmagasság csökkenéssel. Időskorban leginkább a csípőtáji (combnyak) törések fenyegetnek, de törhet a csukló, az alkar, s a bordák is. Ha a csontszövetnek csak a mésztartalma csökken, csontlágyulásról, oszteomaláciáról beszélünk. A csontok mészhiányosak, puhák, hajlékonyakká válnak. Ez utóbbi következik be pl. D-vitamin hiány esetén. Időskorban a csontritkulás és a csontlágyulás legtöbbször együtt jelentkezik.

Kezdetben a mikrotörések a csonthártya, a szalagok, az izmok rongálódása révén okoznak panaszt, bizonytalan tompa fájdalom, fáradékonyság lép fel. Későbbiekben a makroszkópos törések folytán alaki eltérések jönnek létre heves fájdalom kíséretében, az új helyzet pedig jelentősen befolyásolja a további életminőséget, a mozgáskészséget, az önellátást.

Mit te­he­tünk te­hát csont­ja­ink ép­sé­gének meg­őr­zé­se ér­de­ké­ben idős­kor­ban?

Csontanyagcserénket a hormonális szabályozáson kívül számos tényező befolyásolja. Jó minőségű csont képződéséhez megfelelő kalcium és D-vitamin bevitelre, megfelelő napfény-expozícióra van szükség. A csontépítés feltétlen természetes ingere a testmozgás, a fizikai terhelés. A mozgásszegény életmód, túlzott alkoholfogyasztás és az erős dohányzás, a koffein, valamint egyes gyógyszerek káros hatásúak. Bizonyos betegségek (pajzsmirigy betegségek, krónikus hasnyálmirigy-gyulladás), de az időskorban normálisan is beszűkülő máj-, és veseműködés, bél-felszívódási zavarok is hajlamosítanak a csontritkulás kialakulására.

Éljünk tehát aktívan, lehetőségeinkhez mérten mozogjunk eleget, menjünk ki a szabadba, a napfényre! Gyalogoljunk naponta legalább fél órát, ha tehetjük, kocogjunk, fussunk, lépcsőzzünk. Vigyázzunk télen, ha csúszós-jeges időjárás köszönt ránk, kerüljük a balesetveszélyes helyzeteket. Csökkenti az elesés veszélyét, biztonságosabbá teszi a járást a támbot használata. Szükség esetén viseljünk gerincfűzőt, ma már párnázott csípővédő is kapható. Napi 15-20 perc torna (légzőtorna, hát- és hasizomerősítő gyakorlatok) ajánlott. A téli melengető napsütés az idős szív- és érbeteg, magas vérnyomásos ember számára sem veszélyes. Táplálkozzunk helyesen! Fordítsunk nagy gondot a megfelelő kalcium bevitelre, fogyaszszunk sok tejet, tejterméket (joghurt, kefir, túró, sajt), banánt, sóskát, spenótot.

Csontállományunk mérése csontsűrűségméréssel lehetséges. Csontritkulás gyanúja esetén kérjünk szakorvosi segítséget. Az erre a célra kiépített magyarországi Oszteoporózis Hálózat központjai révén ma már minden csontritkulásban szenvedő beteg a neki megfelelő gyógyszeres kezelésben részesül.