Kín a kicsiknek, rémálom a szülőnek

2014.07.01.

Kín a kicsiknek, rémálom a szülőnek

Kevés jelenség viseli meg annyira a szülőket és a csecsemőket, mint az élet első pár hónapjában jelentkező hasfájás.
Mit tehetünk ilyenkor?
Sokat sajnos nem – de a türelem és az odafigyelés azért enyhíthet a helyzeten.

1. Fiúknál gyakoribb
Az úgynevezett újszülöttkori kólika a születés után egy-két héttel is jelentkezhet, és szinte mindig megszűnik négyhónapos korra. Fiúbabáknál gyakoribb, mint a lányoknál, és ritkább az anyatejjel táplált csecsemőknél, mint a tápszereseknél.
 
2. Máig ismeretlen a pontos ok
Ugyan elméletek léteznek, teljes biztonsággal azonban nem tudjuk, pontosan mi okozza a kisbabák hasfájását. A fejletlen emésztőrendszer és bélflóra, a puffadás, az anya táplálkozása, a laktóz egyaránt ludas lehet, mint ahogy a helytelen etetési technika is. Mivel akár szervi ok – például sérv, netán ételérzékenység – is állhat a háttérben, a hasfájós babát mindenképpen orvoshoz kell vinni, hogy kizárhassuk ezeket.
 
3. Könnyen behatárolható
„Biztos a hasa fáj”, vágja rá sok szülő a látható ok nélkül síró kisbabára, pedig az igazság az, hogy viszonylagos pontossággal megállapítható, mikor fáj tényleg a kicsi hasa: a testtartás, a testhelyzet változtatása, a felhúzott láb mind tipikus jel, de ugyanígy az is egyértelmű, hogy gáz- vagy székletürítés után a sírást mintha elvágták volna. Még a hasfájós sírás hangszíne is teljesen jellegzetes, a legtöbb babánál panaszos, éles hangról beszélünk.
 
4. Csak egy biztos gyógymód van
Ez pedig az, hogy kivárjuk az említett, átlagosan négyhónapos kort, mire kellően kifejlődik az emésztőrendszer – a tipikus kólika ekkorra szinte minden esetben elmúlik. Ezen túlmenően a panaszokat nem fogjuk tudni teljes egészében megszüntetni, legfeljebb enyhíteni tudjuk őket: minden gyermeknél más válik be, van, akit ringatni, van, akit masszírozni kell. Bizonyos gyógyteák, homeopátiás szerek szintén jó szolgálatot tehetnek.
 
5. A szülő is sokat segíthet

Udvariasságból, kötelességtudatból tagadhatjuk, de ettől még a tény tény marad: egy hasfájós, elkeseredetten síró csecsemő társasága minden, csak nem kellemes, hiszen a szülő tehetetlennek érzi magát, a kicsi nem nyugszik, és úgy vagyunk kódolva genetikailag, hogy nem tudjuk „kikapcsolni” magunkban a sírást. Viszont a babának teszünk jót, ha megőrizzük a nyugalmunkat, vagy legalábbis törekszünk rá: ha idegesek vagyunk, indulatosak leszünk, ő is csak még rosszabbul fogja érezni magát. Gondoljunk arra, hogy bármilyen hihetetlennek tűnik is, előbb-utóbb mindenki kinő a hasfájásból, komoly baja pedig pusztán a kólikától senkinek sem lesz.