Koszorúér-betegség és megelőzése

- Írta: dr. Valló Ágnes, belgyógyász

Koszorúér-betegség és megelőzése

A koszorúereink látják el a szívizomsejteket vérrel, éltető oxigénnel. Ha koszorúéren meszesedés (arterioszklerotikus plakk) keletkezik az ér szűkül, kevesebb vér jut el a szívizomhoz. Ez a vérmennyiség nyugalomban még elegendő, fokozott terhelés esetén (pl. lépcsőn járáskor, vagy ha futunk a busz után) azonban már jelentkeznek az oxigénhiány jelei: mellkasi nyomás, szorítás, légszomj. A plakk fokozatosan nő, felszíne egyenetlen ezért könnyen megtapadnak rajta a vérlemezkék, ezáltal vérrög (trombus) keletkezik.

Ha a vérrög teljesen elzárja a koszorúeret bekövetkezik az infarktus: a szívizomsejtek nem jutnak oxigénhez, és néhány óra alatt elhalnak. A koszorúér-szűkület tüneteit a köznyelv szívgörcsnek, az orvosok angina pectorisnak nevezik. Ez nem más, mint erős, szorító, esetleg égő fájdalom a mellkas közepén (nem bal oldalt!) a szegycsont mögött. A fájdalom gyakran (de nem mindig!) a bal karba sugárzik, általában fizikai terhelésre jelentkezik, és pihenésre rendszerint néhány perc alatt magától – vagy a koszorúeret tágító gyógyszer hatására – megszűnik. Ebben a stádiumban megfelelő kezeléssel, a rizikófaktorok kiiktatásával az érelzáródás többnyire kivédhető.

A megelőzéshez azonban tudnunk kell, hogy mi okozza a betegséget. A koszorúér-betegség kialakulását nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Inkább rizikófaktorokról szokás beszélni, olyan tényezőkről, amelyek elősegítik a koszorúér elmeszesedését. A kockázati tényezők egy része nem befolyásolható. Ilyenek az életkor (55 év felett), a nem (férfiak között kb. háromszor gyakoribb az infarktus) és a családi halmozódás, az öröklött (genetikus) hajlam. A rizikófaktorok másik része viszont annál inkább befolyásolható. Ilyenek a dohányzás, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint, az elhízás, valamint a mozgásszegény életmód. Az infarktusban megbetegedettek mintegy 30%-ának emelkedett a koleszterinszintje. Az erek elmeszesedését ugyanis az indítja el, hogy az érfalakba koleszterin rakódik le. Megfelelő – zsír- és koleszterinszegény-táplálkozással, súlyosabb esetben koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek szedésével ez a rizikófaktor kivédhető.

A magas vérnyomás mintegy megkétszerezi az infarktus gyakoriságát. A kedvezőtlen hatás arányos a magas vérnyomás mértékével és időtartamával. A vérnyomás jó beállításával, a vérnyomást csökkentő gyógyszerek rendszeres szedésével ez a kockázati tényező kiküszöbölhető. Sőt: ma már olyan modern vérnyomást szabályozó gyógyszerek is kaphatók, amelyek kifejezetten védik a koszorúereket. Az emberi szervezet csodálatos alkalmazkodó képességgel rendelkezik. A szívizomsejtek pl. bizonyos mértékig képesek alkalmazkodni a vérellátás csökkenéséhez, az oxigénhiányhoz. Ez a képességük azonban csak rövid ideig tart. A tudományos kutatások kimutatták, hogy a védekező képesség elősegíthető – egy korábban elsősorban a magasvérnyomás kezelésére használt anyag – a perindopril adagolásával. A kísérleti eredményeket azóta a gyakorlat is igazolta.

Tavaly ősszel az Európai Kardiológus Társaság bécsi kongreszszusán ismertették az ún. EUROPA-vizsgálat eredményeit. A 24 országban – köztük Magyarországon – több éven át végzett vizsgálat során több mint 12 ezer koszorúérbeteg fele részesült – addigi gyógyszerein felül – perindopril kezelésben (a többiek hatóanyag nélküli placebót kaptak). A kezelés jelentősen csökkentette a szív- és érrendszeri halálozások, valamint a szívinfarktusok ismételt előfordulását. A védelem annál kifejezettebb, minél hosszabb ideig tart a kezelés. Egy év után 10%, négy év után 20% különbséget észleltek a perindopril kezelésben részesült betegek és a placebocsoport között. Mindez áttörésnek tekinthető a koszorúérbetegek terápiájában, hiszen az optimális betegség-megelőző kezelés perindoprillal történt kiegészítésével több ezer ember élete menthető, illetve hosszabbítható meg. A dohányzás szintén vezető kockázati tényező. Napi 10-12 cigaretta elszívása mintegy kétszeresére növeli az infarktus esélyét. A dohányzás következtében nő a vér alvadékonysága, csökken egy ereket védő faktor (a HDL) szintje.

A dohányzás abbahagyása után kb. egy év múlva normalizálódnak az értékek. A dohányfüst károsító tényezői a nikotinon kívül a széndioxid, szénmonoxid és egyéb égéstermékek amelyek hozzájárulhatnak a szívizomsejtek anyagcseréjének romlásához, elősegíthetik a trombózis kialakulását is. A megelőzés érdekében tehát a dohányzást feltétlenül abba kell(ene) hagyni.
A cukorbetegség, a köszvény és az elhízás is fokozzák az érelmeszesedés kockázatát. A mozgásszegény életmód másodlagos kockázati tényezőnek tekinthető. A rendszeres testmozgás hatására ugyanis nő az érvédő HDL-szintje, csökken a nyugalmi vérnyomás, és kisebb az elhízás kockázata is. A fogamzásgátlók kismértékben fokozhatják a vér alvadékonyságát, s ez fokozhatja más kockázati tényezők hatását. Ezért 35-40 éven felül használatuk nem ajánlott (különösen dohányzó, vagy túlsúlyos nők esetében).

A koszorúér-betegség, sőt az infarktus hátterében igen fontos szerepet játszik a stressz is. Különösen azok veszélyeztetettek, akik nagymértékben túlterheltek, lázasan tevékenykednek, örökké sietnek, nem tudnak lazítani, vagyis két végén égetik a gyertyát. A megelőzés szempontjából rendkívül fontos tehát a rizikófaktorok kiiktatása, az életmódbeli változtatásokon kívül az is, hogy koszorúér-szűkület korai felismerése érdekében vegyünk részt évente belgyógyászati szűrővizsgálaton.