Semmelweis Ignác már a XIX. század közepén felfedezte, hogy mennyire fontos a gyógyító munkában a kézmosás. Rájött, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után mentek át a szülészeti osztályra, s ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandós nőket. Azóta orvostudományi alapvetés a gyógyító munkában a kézfertőtlenítés.

Magyarországon évente körülbelül 90.000 úgynevezett „nosocomiális”, vagyis az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés fordul elő. Nemzetközi adatok szerint az ilyen jellegű esetek átlagosan 4 nappal hosszabbítják meg a kórházi kezelést, míg hazánkban évente összesen 360.000 többlet ápolási napot okoznak.

Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések akár 50-70%-a megelőzhető. Az úgynevezett „infekciókontroll”, vagyis például a fertőtlenítés, a sterilizálás, a védőeszközök használata és természetesen az olyan egyszerű módszerek, mint a kézmosás, segíthetnek ebben. Az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések túlnyomó többsége közvetlen érintkezéssel terjed, azaz a beteget ellátó személyzet kezéről kerülhet át a kórokozó egyik betegről a másikra. Ezért az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésében a kézhigiéne az egyik legfontosabb elem.

A kézhigiéne fontosságára hívja fel a figyelmet az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik kiemelt programja is: Ments Életeket: Moss Kezet!