Miért játsszunk?

A gyermek játéka a valóságot tükrözi, tapasztalatait, élményeit játssza el, gyakran átalakított formában. A játék közben a gyerek derûs, felszabadult, a játék örömforrás számára, maga a cselekvés, a manipuláció, az elképzelés szerez örömet. A játékot a feszültség csökkenése kíséri, és áthatja a gyerekek minden tevékenységét.
A játék a személyiségfejlesztés alapvető eszköze. Fejleszti a gyerek mozgását, segíti új mozgásformák kialakulását, gyakorlását, az ismert mozgások ismétlésével azok tökéletesedését. Fejlődik kézügyességük, a változatos mozgás ügyesebbé teszi a gyermeket. Növekedik önállóságuk, kitartásuk, értelmi képességeik fejlődésére is jó hatást gyakorol.
A játékszituáció kialakulása a „játsszuk azt, mintha” helyzet gazdagítja a képzeletüket, gondolkodásukat. A játékban minden megtörténhet, ezért fejlődik kreativitásuk. Fejlesztő hatását fokozzák a tevékenységet kísérő pozitív érzelmek, amelyek beépülnek a gyermekek személyiségébe.

A játék közlési vágyat ébreszt, így fokozódik a gyermekek beszédkedve, bővül szókincsük, s elősegíti a kommunikációs készség fejlődését. Játék közben elsajátíthatóvá válnak a viselkedési szabályok. A játék ízlésformáló is, fejlődnek emellett társas kapcsolataik. A gyerek újra, meg újra eljátssza, újraéli negatív élményeit, szorongásait, így csökkennek a feszültségi tényezők, a tapasztalatok érzelmi feldolgozásával. Biztosítani kell a megfelelő légkört, helyet a játékhoz, és a megfelelő játékeszközöket.

Kiemelkedő hatással vannak a gyerekekre és játékukra a családdal együtt átélt élmények. Lehet, hogy a gyermek képzeletét egy-egy apró mozzanat fogja meg, ami őt érzelmileg leginkább megérintette, a felnőtt pedig átsiklik felette. A gyermekre leginkább érzelmei hatnak, ezen keresztül lehet megközelíteni őket. Amelyik gyermeknek kevés az élményanyaga, annak játéka is szegényes, sivár. Ezért nagyon fontos, hogy szép és maradandó élményekben részesítsük a gyermekeket.
Arra nagyon kell azonban vigyáznunk, hogy ne zúdítsunk rájuk túl sok élményt, mert az nyugtalanítja, zaklatja őket. Ha megtapasztaljuk és megismerjük a gyermeket zavaró élményeket, akkor segíthetünk az okok feltárásában és fokozatos megszüntetésében.

Akkor jó a gyermek játéka, ha ő kezdeményezi, ha önállósága érvényre jut, ha elegendő mozgástere és némi zajongási lehetősége is van. Leginkább, ha érzi, hogy a számára fontos felnőttek érdeklődéssel fordulnak felé, figyelik amit csinál, és „veszik a lapot” az egyes játék szituációkban. Van, amikor elég, hogyha a szülő csak pillanatokra egy-egy szóval, vagy gesztussal játszik együtt a gyerekkel, vagy más módon adja tudtára, hogy fontosnak tartja a játékban végbemenő eseményeket, és ez is lendületet, ötletet adhat a további játékhoz. A szülők jókedvû vagy közömbös magatartása, nyugodt vagy ingerlékeny viselkedése, jó vagy rossz hangulatának elképzelhetetlenül nagy hatása van a gyerekek játékára.

Ha játék közben kapcsolódunk be a tevékenységbe, legyünk tapintatosak. Ne akarjuk saját elképzelésünket rákényszeríteni a gyermekre. Próbáljuk meg kideríteni a játékkal kapcsolatos elképzeléseit, s alkalmazkodjunk hozzá. Ne kényszerítsük rá magunkat, hogy mindenáron vegyen be játékába, várjuk meg, hogy ő kezdeményezzen, és ajánlja fel a lehetőséget, hogy beállhassunk. Van, amikor egyedül szeretne játszani, ezt tartsuk tiszteletben. Fontos, hogy bele tudjuk élni magunkat a játékhelyzetbe, a játék hangulatába.
Egy játék akkor jó, ha a gyermek jól érzi magát benne. A „jó játékhoz” sok sikert kívánok.