Közhely, hogy a mozgást nem lehet túl későn elkezdeni és ugyanígy ennek a fordítottja is igaz: már egészen kicsi korban is akkor járunk el helyesen, ha kihasználjuk a kicsik eredendően nagy mozgásigényét. Ha pedig kissé tudatosabban állunk a kérdéshez, azzal is csak nekik használunk.
Alapmozgásokkal kezdjünk!
A gyerekek nem „kis felnőttek”, szervezetük ebből fakadóan másképp működik, mint a miénk, vagyis kiskorban célszerű „alapsportokkal”, hagyományos mozgásformákkal indítani náluk. Ezek a gyerek fizikumára gyakorolnak jótékony hatást: a szívet, a tüdőt, az izomzatot, a csontozatot erősítik. A futás, a biciklizés, az úszás már óvodás korban is nyugodtan elkezdhető.
Ne ötletszerűen válasszunk sportágat!
Fontos, mit akar a gyerek, de korántsem biztos, hogy ha a szomszéd kisfiú kosárlabdázik, neki is az lesz a legmegfelelőbb, és azért, mert mi annak idején művészi tornára jártunk, még nem biztos, hogy a kislányunk számára is ez az ideális. Iskoláskorba lépve mindenképpen érdemes elvinni a gyerekeket egy úgynevezett antropometriai vizsgálatra: ennek keretében szakemberek vizsgálják meg az izomzatot, a csontozatot, a reflexeket, a testi fejlettséget, és ennek alapján hasznos segítséget nyújtanak ahhoz, mit érdemes kipróbálni.
Tilos a túlhajtás!
A sport lényege az egészség megőrzése, az állóképesség fejlesztése – az élsport, a versenysport ettől sajnos sok esetben nagyon messze áll, hiszen nehezen elviselhető terhelést ró a szervezetre. Mitől lenne egészséges, ha 160-ra emeljük a pulzusszámunkat? Gyerekek esetében mindez fokozottan igaz, pubertáskorig pedig az izomzat eleve behatárolja a lehetőségeket. Az életkornak megfelelő, körültekintő terhelés a legfontosabb.
Vegyük játékosra a formát!
A kisgyerekek számára alapvetően minden játék, ezért úgy szerettethetjük meg velük a rendszeres mozgást, ha játékos formában vezetjük be őket a sportolás szépségeibe. Egy jó edző szerencsére pontosan tisztában van ezzel, így legyen szó akár fociról, akár karatéról, akár bármilyen más sportról, természetesen nem ugyanazt fogja végigcsináltatni az ötévesekkel, amit a tinédzserekkel vagy a felnőtt sportolókkal. Épp ellenkezőleg: a gyerek jó esetben észre sem veszi, hogy játék közben olyan mozgásokat végez, amelyeket egy hónappal ezelőtt még meg sem tudott volna csinálni.
A legalapvetőbb igazság persze a fentiek mellett is az, hogy a legfontosabb maga a mozgás. Vagyis másodlagos, mit csinál a gyerek – a lényeg, hogy ne egész nap a tévé vagy a számítógép előtt üljön!