Öregség és nemiség

Viszont volt olyan férfi páciensem is, aki 95 évesen azért keresett meg, hogy szeretne olyan partnert találni, akivel boldog lehetne testi-lelki vonatkozásban egyaránt. Nincs szabály arra, hogy ki mikor válik öreggé, és ki meddig őrzi meg az ifjúságra jellemző tettrekészségét.
A férfiaknál gyakori, hogy amint betöltik 40. életévüket, elbizonytalanodnak szexuális aktivitásukban, főleg, ha valamilyen szexuális kudarc érte őket. A negyvenedik életév betöltése kapuzárási pánikot kelthet, főleg férfiaknál. Nagy különbség van a női és a férfi nemi attitűd között. A férfiak számára elég egyetlen kudarc ahhoz, hogy a továbbiakban a kudarccal járó szorongást a személyiség átplántálja a következő nemi aktus idejére is. A szorongás okozta kudarc további kudarcot jelenthet, és annak esetleg hosszú távú rögzülését is. Ehhez azonban egyáltalán nem kell öregnek lennie az illetőnek, ez megtörténhet akár huszonévesen is. Az önbizalom megrendülése és az önértékelés csökkenése nem sok kapcsolatban van a korral, de persze ez is lehet a háttere a potenciális zavarnak.

A nőknél ez nem így van. Ha egy nő képtelen kielégülni a nemi aktus során, ami minden nő vágya, noha már akár ezerszer is megtapasztalta, hogy erre képtelen, ezeregyedszer is úgy megy bele a következő együttlétbe, hogy „majd most sikerülni fog”, ha mégsem, akkor reménykedik tovább....
Az öregség nincs feltétlen összefüggésben a korral. Akik aktívak, jó kedélyûek és bizakodók az élet egyéb területein is, azok nem veszítenek lényegesen potenciájukból, csak azért, mert 60-70 évesek. A szerencsés kapcsolat azt jelenti, hogy a férfi saját szexuális matériájából eredően kívánja a nemi együttlétet, akár ötvenévi házasság után is. Aki fanyalog és külső okot keres nemi vágyának csökkenésére, akár a korát, akár a partner hiányosságait, az valóban megöregedett, teljesen függetlenül korának naptári idejétől.

A nőknek nincs kora. Sőt. Egy asszony a menopauza után esetleg sokkal felszabadultabbá válik, mint abban az időszakban volt, amikor mindig szorongott a terhességtől. Csak akkor szabadul fel nemi életét tekintve, amikor már egészen biztos abban, hogy nem lehet többé terhes. Volt olyan páciensem, aki 60 éves kora után élte meg első orgazmusát, és olyan is, aki méheltávolítása után vált igazán nővé. A variációk száma végtelen. Az azonban biztos, hogy a szexuális élet sikerei és kudarcai az egyén önértékelésével vannak szoros korrelációban. „Ki mint veti ágyát, úgy aluszsza álmát”. Ez nemi vonatkozásban is igaz. Ha valaki hisz a teljesítményében, annak majdnem biztos, hogy sikerül is teljesítenie. Aki pedig leértékeli önmagát, az kudarcot vall húszévesen is. Egy „jó” férfi nem lehet eléggé fáradt, beteg, álmos, ha kedve van a nemi együttléthez. Ha nekem azt mondja egy páciensem, hogy esténként már fáradt, törődött, kedvetlen, akkor csak sajnálni tudom, és megpróbálom arra bíztatni, hogy próbáljon meg szabad utat engedni természetes vágyainak, amelyek minden egészséges férfinél a szexuális beteljesülés felé mutatnak. Legfeljebb ezt ő személyesen gátolja valamilyen, többnyire túlértékelt, jogtalan szorongás következtében.

Én mélységesen hiszek a férfiak (nemcsak nemi) aktivitásában. Ha sikerül őket rávenni önmaguk helyes megítélésére, akkor megszabadulnak a különböző okokból eredeztethető „önleértékelés” súlyától, következményétől, aminek csak egyik tünete a nemi tehetetlenség.
Napjainkban hiánycikk a férfi virtus, pedig minden nő arra vágyik, hogy határozott, aktívan közeledő társa legyen. S esetleg, ha valami mégsem úgy sikerül, ahogy a férfi ezt szeretné, bízzék partnerének megértő és elfogadó nőiességében, hiszen minden nő a szeretett férfivel szemben anya is egy kicsit, és sokkal elfogadóbb, mint ahogy azt férfiak gondolják. Megbocsátunk, ebben méltán megbízhat minden férfi.