Őszi mélabú

- Írta: dr. Somogyi Andrea, pszichiáter

Őszi mélabú

Újra itt van az ősz, hullanak a levelek, esik az eső, egyre korábban sötétedik. Szürkületben indulunk dolgozni, és sötétben érünk haza.

Ez az évszakváltás jelentősen hozzájárul az orvostudomány által szezonálisnak nevezett betegségek kifejlődéséhez. Ezekre az jellemző, hogy tüneteik rendszerint egy adott időszakban kiújulnak, súlyosbodnak. Ma, a korszerű kutatási eredmények birtokában tudjuk, hogy ezen betegségek kialakulásáért a szervezet biológiai ritmusának változása is felelős. Biológiai óránk nem csak napi, hanem annál rövidebb, és annál hosszabb, hónapok, sőt, évszakok szerinti ritmusokat is követ.

A régi idők orvosai is tudták, hogy egyes betegségek évszakos ritmusokat követnek. Megfigyelték, hogy néhány kórkép, például a fekélybetegség hajlamos az őszi és a tavaszi kiújulásra, súlyosbodásra. A jelenség hátterében a különféle élettani működések évszakos hullámzása áll.
Ilyen idegélettani változás, hogy az ősszel a központi idegrendszerben a szerotonin-forgalom csökkenni kezd. A szerotoninról tudjuk, hogy lényeges szerepe van a szorongás csökkentésében, a hangulat szabályozásában.

Kimerültnek érzi magát? Olyasmit is halogat, ami néhány héttel ezelőtt még örömöt okozott? Legszívesebben behúzódna egy sarokba, és nem állna szóba senkivel? Rosszul alszik, reggel fáradtan ébred? Kellemetlen a közérzete? Szokatlanul érzékennyé, síróssá vált?
Ha ezekre a kérdésekre „igen” a válasz, érdemes egy kicsit jobban odafigyelnie magára, vagy esetleg arra a hozzátartozójára, akinél észrevesz ilyen változásokat. Természetesen, ezek a tünetek sok embernél előfordulnak, hiszen számtalan külső, vagy belső tényező hozzájárulhat kialakulásukhoz: munkahelyi problémák, gyermeknevelési, családi gondok, vagy egy elhúzódó betegség. De gyakran előfordul, hogy ezek a tünetek minden ok nélkül jelentkeznek. Ilyenkor próbálunk magyarázatot találni, de sokszor nem sikerül, és felfoghatatlan a jelenség.

A depresszió legjellemzőbb tünetei a szomorúság, az ürességérzés, a reménytelenség, a pesszimizmus, az érdektelenség, a bűntudat, a fáradékonyság, a döntésképtelenség, az ingerlékenység. Gyakran jelentkeznek alvászavarok, amelyek eredménye, hogy a beteg úgy érzi magát reggel, mintha nem aludt volna, vagy még fáradtabban ébred. De ennek az ellenkezője is felléphet, a fokozott alvásigény.

A lelki tünetek mellett testi panaszok is jelentkeznek, sőt előfordul, hogy szinte csak testi problémák jelennek meg. A családorvos számára megnehezíti a depresszió felismerését az a tény, hogy a betegek 95%-a csak testi panaszokat említ.
A kutatások szerint a családorvosnál megjelentek körülbelül negyede, a sűrűn orvoshoz járók fele pszichiátriai betegségben, többségük kedély-, vagy szorongásos zavarban szenved. Ha a betegnek egyidejűleg testi és pszichés betegsége is van, rendszerint csak az előbbit kezelik.
Mely testi tünetek mögött húzódhat meg depresszió? Bizonytalan fájdalmak, izomfeszülések, mellkasi panaszok, emésztőrendszeri problémák. A krónikus, szervi okokkal nem magyarázható fájdalmak több, mint felének a hátterében depresszió áll. Hétszeresére emelkedik a helyes kórisme felállításának az esélye, ha a beteg pszichés tünetet is említ. Ezért fontos, hogy az orvoshoz fordulás során ne csak a testi-, hanem a lelki állapotunk változásairól is beszámoljunk.

A depressziós tünetek mutatkozhatnak folyamatosan napokon, heteken, akár hónapokon keresztül, vagy csak rövid intervallumokban. Egyszerre egy, vagy csak néhány tünet éppúgy képezheti a depresszió alapját, mint az összes tünet együttes megléte. Ha a panaszok két hétnél tovább is folyamatosan fennállnak, akkor valószínűsíthető a depresszió.

Nagyon gyakori, hogy a családban, elsősorban a szülőknél már felismerhetőek voltak, vagy most is felismerhetőek a nehezen megmagyarázható tünetek. A depresszióra való hajlam, érzékenység örökölhető. Az indokolatlan ingerlékenység, idegesség, félelemérzés, túlzott féltés, vagy akár féltékenység, alvási problémák, amelyeket a családtagok észlelnek, érthetetlennek, indokolatlannak tartanak, felveti a betegség gyanúját. Sokkal könnyebben felismerjük mások tüneteit, mint a sajátjainkat, emiatt fokozott a felelősségünk környezetünkkel szemben.
Ezen állapotot észlelve segítsünk önmagunkon, családtagunkon, hiszen a depresszió napjainkban az egyik legeredményesebben kezelhető lelki probléma.