Ha valaki egész véletlenül nem tudná: a magyarok elmaradhatatlan karácsonyi édessége bizony, a bejgli. A kelt, zsíros-omlós tésztát kinyújtják, mák, dió, esetleg gesztenye-krémmel töltik, feltekerik, és gyönyörű márványos-tetejűre sütik. Ezt a kifejezetten karácsonyi süteményt az említett töltelékeken kívül ízesíthetik mazsolával, citromhéjjal, mézzel is, sőt, vannak, akik a máktölteléket almával keverik, ami egyébként szintén egyik fontos szereplője lehet az ünnepi süteményeknek.
Angliában az ünnepi desszert az úgynevezett karácsonyi puding, melynek fő alapanyag a marhafaggyú, a mazsola és az aszalt gyümölcsök – az édességet pedig fahéjjal, szegfűszeggel, szerecsendióval fűszerezik. A népi hagyomány szerint aki karácsonytól szilveszterig 13 adag pudingot megeszik 13 különböző helyen, annak a következő éve szerencsés lesz.
 |
Skóciában palacsintát készítenek, melyekbe kandírozott vagy aszalt gyümölcsöt is kevernek, s még melegen, vaníliakrémmel és tejszínhabbal tálalnak.
|
|
A franciák elmaradhatatlan karácsonyi édessége a Buche de noel, amely tulajdonképpen rummal ízesített piskóta, amelybe naranccsal megbolondított, főzött csokoládékrém kerül.
|
|
Divatos még az ország déli vidékein egy tizenhárom féle csemegéből készített édesség, melynek alapanyagai többek közt a birsalma, a füge és a marcipán is.
A német stollent talán többen is ismerik, néha hazánkban is kapható karácsony táján, és a gyümölcskenyér és a kalács keresztezéséhez hasonlíthatjuk leginkább. Elmaradhatatlan alkotóeleme a mazsola, némi csonthéjas –és aszalt gyümölcs, kandírozott narancshéj, illetve nem ritkán egy rúd marcipán is kerül a közepére.
Olaszország nemhiába híres a konyhaművészetéről is, a karácsonyi desszertek palettája talán náluk mutatja a legváltozatosabb képet. Az ünnepi választékban szerepel a tiramisu csakúgy, mint a panettone, mely a legenda szerint valamikor a XV. században a véletlennek köszönhetően született, igazság szerint egy odaégett süteményből. Manapság igyekeznek nem odaégetni, és vannak, akik csokoládét és pisztáciát is tesznek bele, azonban a kelt tészta elmaradhatatlan alapanyaga a narancshéj, a citromhéj, a mandula és a mazsola. Azonban ennek a kelt kalácsnak az elkészítése igen bonyolult, és még a legedzettebb háziasszonynak is gyakran „feladja a leckét”.
 |
A struffoli olajban sütött alkoholos fánkféleség, melyre sütés után narancsos-mézes-citromos sziruppal öntenek le, és a végén még kandírozott gyümölccsel is megszórják a tésztát. A horvát fritule talán rokona az olasz struffolinak, melybe szintén kerül alkohol. |
Dániában az ünnepi desszert nálunk sokszor reggeli gyanánt kerül a gyermekek elé: nem ás ez, mint tejberizs, melybe fahéjat főznek, és belerejtenek egy szem mandulát, melynek megtalálója szerencsemalacot kaphat. .
|
A svéd ünnepi mazsolával díszített kalácskák különlegessége könnyedségük és nem utolsó sorban a sáfrány, mely egész egyedi ízvilágot kölcsönöz a karácsonyi süteménynek. |
|
Gyakran készítenek karácsonykor mandulatortát is, melyet mi is egyszerűen beszerezhetünk – az Ikeában. Ezen túl, hogy kompenzálják az édességek szűkösségét és nem utolsó sorban a kevés fényt, különösen édes „glögg”-öt készítenek, mely leginkább a mi forralt borunkra emlékeztet, de amely annál jóval erősebb a hozzákevert konyaktól, vodkától vagy más, töményitaltól. A barnacukorral édesített vörösboros „bólé” aljára a csészébe mandulát és mazsolát is tesznek.
S hogyha Európán is túlmerészkedünk, szemügyre vehetjük az USA divatos ünnepi desszertjeit. Egy mindenképpen közös bennük: a tejszín. Szinte minden karácsonyi finomságban megtalálható, legismertebb csemegéik a tejszínes datolya, a tejszínes szilvakrém, illetve az almás avagy sütőtökös torta, a „pie”, melynek tetejére kötelezően szintén tejszínhab dukál.
Forrás. A MDOSZ írása nyomán