Szeretem a szerelmet

2011.08.18. - Írta: betegvagyok.hu

Szeretem a szerelmet

Hogy a szerelem szó mit takar, az valahol teljesen egyértelmű, mégis szinte mindenki mást mondana róla: bizalom, szeretet, testi-lelki támogatás, egy hullámhosszon rezgés, bizsergés, a hazatérés öröme, és így tovább. Mindenkinek a saját életében alakul ki, mi is az, amire az adott helyzetben vágyik, és ő hogyan tudja ugyanezt észrevenni és kéretlenül is megtenni a párjának. A szerelem kifejezője nem feltétlen egy csokor virág, lehet az egy önfeláldozó gesztus, amit szeretetből kapunk.

  • „Az igaz sze­re­lem­re egy bo­rús, őszi haj­na­lon éb­red­tem rá. Na­gyon ko­rán be kel­lett men­nem dol­goz­ni. Ül­tem a kony­ha­asz­tal­nál, a fe­le­sé­gem, pe­dig kó­co­san, ál­mo­san, pi­zsa­má­ban a tűz­he­lyen ka­ka­ót főzött ne­kem, ho­lott ő még alud­ha­tott vol­na to­vább. Min­den moz­du­la­tá­ból sze­re­lem áradt, aho­gyan ka­var­gat­ta a ka­ka­ót. Csak az édes­anyám tu­dott ilyen sze­re­tet­tel gon­dos­kod­ni ró­lam. Ar­ra gon­dol­tam, a fe­le­sé­gem nél­kül el­vesz­nék a vi­lág­ban.”
  • „Ha sze­rel­mes va­gyok, fü­tyü­lök a vi­lág­ra. Nem iz­gat, mit gon­dol­nak ró­lam az em­be­rek, meg­nyerőnek, von­zó­nak ér­zem ma­gam, amint csi­nos kis ba­rátnőmmel az ol­da­la­mon vé­gig­vi­tor­lá­zunk az ut­cán.”
  • „A sze­re­lem he­lyé­re te­szi a dol­go­kat. A sze­xet is. Ilyen­kor ko­ránt­sem a tes­ti kap­cso­lat a leg­fon­to­sabb. Ami­kor már nem kell azon té­pelődnöm és ügyes­ked­nem, ho­gyan csá­bít­sam a ba­rátnőmet az ágy­ba, ak­kor vég­re rá­érek fog­lal­koz­ni más, fon­to­sabb dol­gok­kal is.”
  • „Szá­mom­ra a sze­re­lem nyu­gal­mat és biz­ton­sá­got je­lent. Nyolc éve együtt­va­gyunk a fe­le­sé­gem­mel, s pon­to­san tisz­tá­ban va­gyunk az­zal, mit sze­ret, mi­re vá­gyik a má­sik. Én tu­dom, hogy ő a mo­zi­ban elől és kö­zé­pen sze­ret ül­ni, ő vi­szont so­ha­sem té­vesz­ti el a ked­venc már­ká­mat, ami­kor a kö­zért­ben chip­s-et vá­sá­rol.”
  • „Ne­kem a te­le­fon a víz­vá­lasz­tó. Ha sze­rel­mes va­gyok legfőbb vá­gyam, hogy a nagy Ő-vel édes­ket­tes­ben tölt­sem a hét­vé­gét egy vi­lág­tól el­zárt he­lyen, ahol se vil­lany, se te­le­fon. Ha nem va­gyok sze­rel­mes a part­ne­rem­be, még a gon­do­lat­tól is el­bor­za­dok, hogy két na­pig tá­vol le­gyek a ci­vi­li­zá­ció nyúj­tot­ta ál­dá­sok­tól.”
  • „A sze­re­lem – nagy­ka­nál­lal hab­zsol­ni az éle­tet.”
  • „A sze­re­lem­ben az a leg­jobb, hogy van ki­nek el­me­sél­ni, mi tör­tént ve­led az­nap, s van ki­hez oda­búj­ni, ami­kor es­te el­kezdődik a film a té­vé­ben."
  • „Ak­kor tud­tam meg, hogy sze­rel­mes va­gyok be­le, ami­kor együtt men­tünk ko­csi­val Olasz­or­szág­ba. A több, mint nyolc órás au­tó­ú­ton, össze­zár­va vé­gig be­szél­get­tünk. Ami­kor meg­ér­kez­tünk, rá­döb­ben­tem, még sem­mit sem mond­tam el ne­ki...”
  • „Szá­mom­ra a sze­re­lem egy ar­cot je­lent. Reg­gel ha fe­léb­re­dek és ki­nyi­tom a sze­mem: elsőként ezt az ar­cot aka­rom lát­ni.”