Talán legegyértelműbb az összefüggés a különböző szélsőséges érzelmi állapotokat (pl. extrém szomorúságot, lehangoltságot, depressziót, vagy ennek az ellenkezőjét, felhangolt, felpörgetett, ún. mániás állapotot) kísérő anyagi, biokémiai változásoknál. Egy új, fejlődő tudományág az ún. pszichoimmunológia vizsgálódásai azt is felderítették, hogy lelkiállapotunk közvetve befolyásolja immunrendszerünk működését is.

Stressz hatására a mellékvesekéreg hormonok szintje megemelkedik, s ez csökkenti a védekezés középpontjában álló fehérvérsejt-típusok számát. Ugyanez a hormon depresszióban, lehangolt állapotban is emelkedettebb szintű. Igenis, saját immunredszerünk irányításának, befolyásolásának lehetősége a kezünkben van. Ugyanazt az életeseményt nagyon sokféleképpen, különböző féle, és különböző intenzitású érzésekkel élhetjük meg. Mindenkinek máshol van az „érzékenységi küszöbe”. Van, aki ugyanattól az eseménytől stresszessé válik, szorongani kezd, míg más, rá sem hederítve, közömbösen lép tovább, a harmadik humorosan éli meg, és mosolyog rajta, a negyediknek erőt ad, hogy megküzdhet vele.

Nem a különböző életesemények streszszesek önmagukban, hanem megéléseink, hozzáfűződő érzéseink teszik azzá azokat. Megélésünket pedig egyrészt tapasztalataink, rögzült mintáink, szokásaink, különböző belső gondolkodási sémáink határozzák meg. Azt is mondhatnánk, hogy ebben a dimenzióban hozzáállásunk, megítélésünk, szemléletmódunk kialakításában teljesen szabadok vagyunk.

Ha a tesztünkben valaki 15-16 pont fölött „teljesít”, feltétlenül gondolkozzon el gondolkodásmódja, szemlélete változásának lehetőségein, szükségességén, hiszen: „Soha senkit nem tudunk alapjaiban megváltoztatni, csak saját magunkat.” És ezt a legjobb most azonnal elkezdeni.

Elisabeth Kübler Ross világhírű, halállal foglalkozó pszichoterapeuta szavaival: „Legjobb azzal kezdeni, hogy megkérdezzük magunktól: mihez fognék, ha már csak bizonyos idő állna rendelkezésemre. Mindazáltal mégis azzal a kérdéssel kiegészítve, akarok-e, szeretnék-e száz évig élni?”

Az első lépés a változás, a változtatás szükségszerűségének felismerése. Ehhez segítünk egy nagyon egyszerű 5 pontos skálával. A válaszok ugyan erősen szubjektívek, de segítenek önmagunk megismerésében. Valamelyik közeli hozzátartozónkat, ismerősünket is megkérhetjük arra, hogy értékeljen bennünket. Az 1 pont alig jellemző, az 5 pont erősen jellemző tulajdonságot jelent. (*Ez fordított pontszámmal pontozandó, tehát, ha igen, maximálisan, akkor 1 pont, ha egyáltalán nem jellemző, akkor 5 pont.)