Szorongatva

2010.12.16. - Írta: Szlávics Noémi

Szorongatva

A szorongás alapja mindig félelem. Freud megkülönböztette a valós szorongást, mint reálisan bekövetkezhető, negatív tartalmú események előrejelzőjét, valamint a neurotikus szorongást, amelyet belső, erkölcsi tartalmú kétségeknek tulajdonított. Ez a fajta, Freud által neurotikus szorongásként aposztrofált jelenség nagyjából megfeleltethető a DSM IV. által generalizált szorongásként (GAD) definiált pszichés zavarnak.

A szorongásos zavarok átfogó fejezetet képeznek a pszichiátriai orvoslásban, ezen belül kell megkülönböztetnünk a generalizált szorongást, mint külön kórképet. A GAD-től feltétlenül el kell különítenünk a racionális szorongást – ha valaki elmulaszt valami fontosat, adott esetben joggal számít arra, hogy hibáját számon kérik rajta, és szorongása ilyenkor teljesen normális emberi reakciónak számít. Generalizált szorongásról akkor beszélünk, ha a szorongásos tünetegyüttes nem társul más pszichiátria kórképhez – depresszióhoz vagy valamilyen személyiségzavarhoz például –, és az egyén mindennapjait és cselekedeteit egyfajta megfoghatatlan, irracionális félelem uralja.
A "generalizált", vagyis "általános" kifejezés arra utal, hogy a betegségnek nincsenek olyan jól meghatározható, markáns jellegzetességei, mint más szorongásos kórképeknél, inkább sokféle tünet ad egyénenként változó kombinációkat. A GAD-et folyamatos aggodalmaskodás, túlzott félelem jellemzi, mely az élet minden, leghétköznapibb területeire is kivetülhet. Míg a szociális fóbia esetében a betegben a társas együttlét lehetősége vált ki szorongást, addig a GAD-ben egyáltalán nem különíthető el hasonló módon semmilyen helyzet, dolog vagy esemény.

Tünetek és terápiák

A GAD-re jellemző az állandósuló nyugtalanság-érzés, idegesség, feszültség. A fáradékonyság és a koncentrálási zavarok is a vezető tünetek között szerepelnek, gyakran jelentkezik ingerlékenység és alvászavar is. A betegek gyakran rettegnek a jövőtől, van, hogy a teljesítménnyel vagy aktivitással kapcsolatos aggodalmak kerülnek a szorongás előterébe. Jellemzők még az egzisztenciális, magánélettel kapcsolatos félelmek, vagy a saját és családtagok egészségi állapota miatt érzett aggodalmak. Az állandósult félelem súlyos mértékben befolyásolja az egyén teljesítményét, melyet észlelve a beteg természetesen még inkább szorongani kezd – így alakul ki az ördög kör, amelyből egyre nehezebb szabadulni. Bár betegek többsége belátja, hogy félelmei irracionálisak, szorongásukat mégsem képesek kontrollálni, így az teljesen átveheti az uralmat életük fölött.
A GAD szerencsére az egyik legeredményesebben kezelhető pszichiátriai kórkép. Jól hat rá a kognitív és az interperszonális terápia, és nem utolsó sorban a relaxációs technikák elsajátítása is sokat segíthet az elveszett kontroll visszaszerzésében. Bizonyos esetekben gyógyszeres kezelésre is szükség lehet: ilyenkor leggyakrabban szorongásoldó szerek, főképp benzodiazepin-félék használatosak, illetve a szakorvosok egyre gyakrabban írnak fel bizonyos SSRI-készítményeket, melyek igen hatékonyan csökkenthetik a szorongást.