A PCOS fennállását három kritériumból legalább kettő megléte esetén állapíthatjuk meg: ilyenek a ritka vagy egyáltalán nem jelentkező menstruáció, a férfihormonok emelkedett szintje, illetve a petesejtek policisztás jellege. Utóbbit ultrahanggal lehet igazolni, és ebben az esetben a petefészek kérge alatt kialakuló tüszőket értünk ciszták alatt. E tüszők 5-10 milliméteres, érésnek indult, ám a folyamat során megrekedt petesejtek. A fentiek közül a betegek elsősorban a rendszertelen menstruációt érzékelik magukon, emellett fokozott haj- és bőrzsírosodás és az ezekkel járó pattanásosodás, hajhullás, illetve szőrösödés jelentkezhet.
Mi is áll e rendellenességek hátterében? A PCOS elsősorban anyagcsere-zavart jelent, amelynek lényege az úgynevezett igazolt inzulin-rezisztencia. Ennek lényege, hogy a megemelkedett inzulinszint következtében a vérben megnövekszik a tesztoszteron szintje: a férfihormonok megnövekedett mennyisége okozza a felsorolt tüneteket. A betegség kialakulásában genetikai és életmódbeli tényezők egyaránt közrejátszanak, utóbbiak közül az elhízás a legnyilvánvalóbb.
A PCOS a tudomány jelen állása szerint nem gyógyítható, de kezelhető, szinten tartható. Amennyiben esztétikai problémákat okoz a zavar, különböző szőrtelenítő módszerek vagy bizonyos fogamzásgátló tabletták egyaránt megoldást jelenthetnek a gondokra, hosszabb távon azonban mindenképp életmód-változtatás szükséges az elfogadható életminőséghez. Amennyiben meddőségről is szó van, gyógyszeres kezelés egészíti ki a fentieket, vagy szükség esetén műtétre is sor kerülhet. Az alapkezelés elsődleges célja az inzulin-rezisztencia visszaszorítása, és az előírások betartása esetén teljes tünetmentességet érhet el a beteg. Ha viszont utána „kilazít”, a problémák ismét kiújulhatnak. Vagyis aki e rendellenességgel küzd, egész életében „kénytelen lesz” odafigyelni az egészséges táplálkozásra és a mozgás fontosságára.