Tévhitek a hipnózisról

2012.06.21. - Írta: dr. Valló Ágnes, belgyógyász

Tévhitek a hipnózisról

A legtöbben borzongással elegy csodálattal tekintenek a hipnózisra, vannak akik misztikusnak, ezoterikusnak, egyesek egyenesen az „ördögtől valónak” tartják. Pedig a hipnózisban nincs semmi „csodálatos”, „temészetfeletti”, sem „ördögi”. Viszont avatott pszichoterapeuta kezében kiváló terápiás eszköz, amelynek segítségével hatékonyan kezelhető számos betegség, köztük a lelki eredetű testi, pszichoszomatikus zavarok is.

A hipnózis lényege a módosult tudatállapot, amit különféleképpen lehet létrehozni. A hipnózishoz hasonlóan kiváltott, módosult tudatállapotot már több ezer éve – az ókori kínai, egyiptomi. indiai, görög, római, stb. kultúrák – használták gyógyításra. Fénykorát a XIX. század végén élte.
Háttérbe szorulását általában Freud negatív hatásának tulajdonítják, pedig valódi oka inkább az volt, hogy a századfordulóra a hipnózis kimerítette addigi lehetőségeit. A hipnózist ugyanis akkor még egy alvásszerű állapotnak tartották, amelynek terápiás hatása azon alapult, hogy ebben az állapotban az ember fokozottan érzékeny szuggessziókra.
Ezért a korai hipnotizőrök direkt szuggessziókkal törekedtek a tünetek megszüntetésére. Az ilyen hipnózis hatása pedig gyakran felületes és átmeneti.

Ma már tudjuk, hogy a hipnózis nem egyfajta alvás, hanem olyan módosult tudatállapot, amelyben a terapeuta és páciense igen szorosan egymásra hangolódik. Az agy működésében a hétköznapi életben általában háttérbe szorított jobb agyfélteke kerül túlsúlyba. A figyelem sajátosan átrendeződik, ezáltal a képzelet szárnyakat kap, a testi, az érzékszervi élmények, a múlt elfelejtett, elfojtott eseményei, a tudattalan tartalmai könnyebben hozzáférhetők, átélhetők, átdolgozhatók.
Gyakori tévhit, hogy csak a „gyenge, könnyen befolyásolható” emberek hipnotizálhatók. Az előbbiekből egyenesen következik, hogy a hipnózis sikere elsősorban attól függ, hogy a beteg mennyire motivált, és milyen kapcsolata alakul ki a terapeutával.

A hipnózis mélysége nem döntő tényező, a legtöbb esetben a páciens nem is alszik, hanem tudatállapota valahol az álom és az ébrenlét határán mozog, pontosan tudja, hogy hol van, mi történik vele, és a későbbiekben mindenre emlékszik.
A hipnoterápia sikere szempontjából igen nagy szerepe van a beteg hiedelmeinek, beállítódásának. A betegek egy része fél a hipnózistól – ebben a tekintetben sokat ártottak a lelkiismeretlen színpadi hipnotizőrök. (Ezek prototípusát Thomas Mann igen érzékletesen jeleníti meg Mario és a varázsló című kisregényében.)

Mások csodát várnak, de legalábbis valami gyökeresen új, eddig sosem ismert élmény átélését, s a hipnotizőr „mágikus erejében” bíznak, egyedül tőle várják a gyógyulást. Pedig a hipnoterápia munka, amelyben a gyógyulás a terapeuta és páciense egymásra hangolódásán, együttműködésén múlik. A hipnózis önmagában nem terápia, hanem módszer, ami felerősítheti, gyorsíthatja a terápiás folyamatot.


Szakértőink

dr. Felkai Péter dr. Felkai Péter utazásorvos
dr. Bálint Géza dr. Bálint Géza reumatológus
Bujdosó Mara Bujdosó Mara pszichológus
dr. Sahin Péter dr. Sahin Péter gasztroenterológus
dr. Fekete Ferenc dr. Fekete Ferenc andrológus
dr. Nagy Andrea dr. Nagy Andrea gyermekorvos
dr. Apor Péter dr. Apor Péter belgyógyász, sportorvos
dr. Süli Ágota dr. Süli Ágota pszichiáter, pszichoterapeuta, gyermekterapeuta
dr. Sánta Zsuzsa dr. Sánta Zsuzsa gyógyszerész
dr. Pataki Gergely dr. Pataki Gergely plasztikai sebész
dr. Sáry Gyula dr. Sáry Gyula belgyógyász
Solymosi Dóra Solymosi Dóra dietetikus
Somogyi Andrea Somogyi Andrea pszichiáter
dr. Kósa Zsolt dr. Kósa Zsolt szülész- nőgyógyász
dr. Káposzta Zoltán dr. Káposzta Zoltán neurológus



Bezár