A British Heart Foundation és a Medical Research Council, illetve a londoni University College által elvégzett kísérlet során négyszázötven önkéntes jelentkezőt választottak ki egy párhuzamosan zajló kutatás alanyai közül. Az ő sorsukat a tudósok 1985 óta követik nyomon, hogy így vizsgálják az egészségi állapot és a társadalomban elfoglalt helyzet kapcsolatát. A kiinduló gondolat az volt: nem elfogadható, hogy a lakóhely, a kereset vagy a végzettség függvényében egyes embereknek rosszabbak legyenek az életkilátásai, mint társaiknak. A kutatók az e téren jelentkező egyenlőtlenségek felszámolása érdekében végzik vizsgálataikat.
A kutatók azt a hipotézist vizsgálták, amely szerint a rövid telomerek és az alacsony telomeráz-aktivitás összefüggésben állhat az adott személy iskolázottságával, amely szoros kapcsolatot mutat a szociális helyzettel és körülményekkel. A telomerek vagy más néven telomérák a kromoszómát alkotó DNS-szál végein elhelyezkedő, többszörösen ismétlődő szakaszok. Szerepük az, hogy védelmezzék a kromoszómavégeket az osztódások alkalmával, a sejtek élettartama ezek hosszától függ. A telomerek működéséért, fenntartásáért egy telomeráz nevű enzim a felelős. A telomerek az egyes osztódások során megrövidülnek, végül pedig „elfogynak”: a DNS-állomány ennek következtében sérülékeny lesz, ami a sejtek halálához vagy genetikai hibákhoz (például daganatos elváltozásokhoz) vezet.
A négyszázötven vizsgált személy 53 és 76 év közötti férfiak és nők közül került ki, és annak alapján osztották őket négy csoportra, hogy mennyi időt töltöttek el a különböző oktatási intézmények padjaiban. Szintén vizsgálták az egyes emberek jelenlegi társadalmi státuszát, háztartásuk jövedelmét és munkájukban elfoglalt beosztásukat. Miután kizárták a lehetséges „zavaró tényezők” (életkor, nem, dohányzás, koleszterinszint, testedzés) hatásait, a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az alacsonyabb iskolázottság és a rövidebb telomerek között kapcsolat mutatható ki, miközben a jövedelem vagy a munkahelyi beosztás esetében nem tapasztaltak hasonló összefüggéseket. Szintén kiderült: a legmagasabb telomeráz-aktivitás a legalacsonyabb iskolázottságú férfiakra jellemző.
A tudósok megállapították: az alacsony társadalmi státusz sok szempontból az iskolázottság szintjének következménye, az adott személyek aktuális körülményei azonban nem állnak összefüggésben a rövidebb telomerekkel. Ez azt támasztja alá, hogy a gyorsabb öregedés nem kizárólag a jelenlegi szociális-gazdasági körülmények függvényében jelentkezik, hanem az élet korábbi szakaszaiban gyökeredzik – így például az iskolázottság hiányában.
A kutatók azt is megjegyzik: a magasabban iskolázott emberek alighanem jobban fejlett problémamegoldó képességgel rendelkeznek, így könnyebben boldogulnak az élet nehézségei közepette. Ez pedig csökkenti a mindennapi stresszhatásokat, amelyek köztudottan káros hatást gyakorolnak az emberi szervezetre.