Bipoláris zavarban a hangulat a mély, depresszív, akár az öngyilkosságot is fontolgató, enervált, motiválatlan, levert lelkiállapot és a felfokozott, szinte irreálisan túltengő életkedvvel és életerővel, alkotásvággyal és tenni akarással jellemezhető hangulat között ingadozik.
A depresszív szakaszban jellemző tünetek többek között a szomorúság, nyugtalanság, oktalan önvád, dühösség, magányosság- és elhagyatottság-érzés, szorongás, alvási problémák, evészavarok, fáradtság, enerváltság, érdektelenség, motiválatlanság, apátia, az érdeklődés elvesztése, koncentrációzavar, lehangoltság, deperszonalizáció, libidóvesztés, ingerlékenység; ezen túl bizonyos szomatikus tünetek (pl. hátfájás) megjelenése sem ritka, sőt, a halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, szélsőséges esetben öngyilkossági késztetés megjelenése is előfordulhat. A mániás fázis azonban már korántsem írható le ilyen egyértelműen.
A mánia orvosi leírását Kraeplin alapozta meg, mára pedig a pszichiátria tudománya a mánia különféle formáit ismeri és különíti el.
Hypománia és kevert affektív zavar
Az alapvetően eufóriával jellemezhető enyhén mániás szakaszban, amelyet hypomániaként írnak le, a mánia sok tünete jelen van, azonban az egyén racionális ítélőképessége sokkal inkább megtartott, mint mániában; a hypomániás emberek általánosan úgy jellemezhetőek, mint energikus, euforikus személyek, túláradó ötletekkel, akik sokszor igen magabiztosak és karizmatikusak. A mániásokkal ellentétben azonban a hypomániások képesek az összefüggő, logikus gondolkodásra, és felfokozott hangulatukat nem ritkán kreativitásban, alkotásban vezetik le. A hypománia leggyakrabban a ciklotímia tüneteként fordul elő, mely tulajdonképpen a bipoláris zavar egy enyhébb formája, melyben a depresszió és a mánia is csak nagyon enyhe formában jelentkezik, ezért kezelést többnyire nem igényel. Sajnos azonban az is előfordulhat, hogy a ciklotim zavar bipoláris betegséggé fajul, amikor viszont szükségessé válik az orvosi illetve a pszichoterápiás segítség.
A hipománia diagnózisa akkor állítható fel, ha a hypomán állapot legalább négy napig fennáll – azonban fontos hangsúlyozni, hogy a hypomániás hangulati emelkedettség nem okoz problémát sem a munkaképességben, sem a szociális alkalmazkodásban, így érthető módon nem igényel pszichiátriai kezelést.
A pszichiátriai diagnosztika elkülöníti még az úgynevezett kevert affektív epizódot, amely egyidejűleg írható le mind a mániás, mind major depressziós epizód kritériumaival.
A kevert fázis olyan állapot, ahol a mánia és a klinikai depresszió tünetei egyaránt, egyidejűleg vannak jelen, a tünetek változatosak; jellemző lehet a nyugtalanság, a szorongás, sőt az agresszivitás is, gyakori tünet a zavarodottság, a kimerültség, az álmatlanság, az ingerlékenység, nem ritkák az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, gyakori a félelem, sőt paranoia is. A beszéd felgyorsult, a gondolkodás rohanó, csapongó, és dührohamok is előfordulhatnak stb....
A kevert fázisok többnyire a legkevésbé stabil fázisai a bipoláris betegségnek: a negatív hangulatok könnyen megjelenhetnek, de hamar el is múlhatnak; magukba foglalhatnak pánikrohamokat, rombolási hajlamot és öngyilkossági kísérletet is csakúgy, mint az euforikus hangulati felfokozottságot. Egy hosszabban tartó kevert fázisban a beteg érzelmi fájdalma egy pont után szomatizálódhat is, és az összezavarodottság különösen megterhelővé válhat, autoagresszív cselekvésre késztetve a beteget csak azért, hogy így szabaduljon meg a kínzó, feszítő érzelmi feszültségtől és pszichés fájdalomtól. Az öngyilkossági arány a kevert fázisban a legnagyobb.
A kevert affektív epizód diagnosztikus elkülönítésében is több irány ismert: az egyik, amikor a mániás epizódon belül 2-4 depressziós tünet jelenik meg, ekkor kevert, úgynevezett diszfóriás mániáról beszélünk, ha pedig a depresszióhoz kettő vagy több hipomán tünet társul, depressziós kevert állapot áll fenn.
Mánia
A súlyos mániában jellemzők az abszurd túlzások, a libidó fokozódása, a különösen magas fokú eufória, de ugyanígy ingerlékenység, nemritkán pszichózis is kialakulhat. Súlyos mániás epizódban jelentkezhet akár üldözési mánia is, az ellenséges érzelmek kritikátlan és inadekvát formában történő kinyilvánítás sem ritka a szociális környezet felé, illetve jellemző lehet az agresszió magas foka is. A szélsőséges mániát erősen rossz közérzet és az örömérzet megszűnése jellemzi: az euforikus alaphangulat helyett a diszfória, a boldogtalanság alapérzése jellemző.
A Mayo Klinika honlapja a mánia lehetséges tüneteiként megemlíti többek közt az áradozó jókedvet, a túlzott optimizmust, a gyors, megállíthatatlan beszédet, a hevesen cikázó gondolatokat, az izgatottságot, a gyenge ítélőképességet, a meggondolatlanságot vagy olyan kockázatok vállalását, amelyektől az egyén normális esetben nem tartózkodna; kiemelik a túlzott aktivitásra való hajlandóságot, az alvászavarokat vagy a szükséges alvás csökkenését, a figyelem könnyű elterelhetőségét ( a mániás folyamatosan vált egyik témáról a másikra), a koncentrálóképesség elvesztését, a szertelen és hivalkodó, avagy túlzottan színes öltözködést, az ellentmondást nem tűrő modort, és azt a megingathatatlannak tűnő önbizalmat, amelynek lényege, hogy a beteg úgy hiszi magáról, kifogástalan szellemi állapotban van – vagyis a mániásoknak nincs betegségtudatuk. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a mániás betegek fáradhatatlanul, mértéktelenül és megfontolás nélkül kerülnek olyan szituációkba és akciókba, amelyek következményeit képtelenek felmérni: nem képesek átlátni a helyzetekben rejlő veszélyeket és kockázatokat, ezzel pedig igen gyakran komoly egzisztenciális és szociális hátrányokat okoznak önmaguknak.
A mániában nem ritka a pszichózis – a valósággal való racionális kapcsolat elveszítése – kialakulása sem: hallucinációk és delúziók (egyértelműen téves, irracionális meggyőződések) jellemzik a pszichotikus mániás epizódot; ebben az állapotban jelentkezhet az üldözési mánia is; gyakori ezen túl az egyébként – vagyis nem mániás és nem depressziós állapotban – nem jellemző erőteljes és szokatlan vallásos hitrendszer megjelenése és az ahhoz való csökönyös ragaszkodás, a vallásos hiedelmekhez való erőteljes ragaszkodás, s azok tűzön-vizen át való képviselése is.
A súlyosabb mániás – vagy kevert vagy depresszív – epizódok pszichoterápiás és gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők, illetve szüntethetők meg – ezzel szemben a hypománia önmagában nem igényel szakorvosi (gyógyszeres) kezelést.