Zsírért kiált a test

2010.12.15. - Írta: Szlávics Noémi

Zsírért kiált a test

A téli étrendben hagyományosan túlsúlyba kerülnek a zsírosabb, laktatóbb ételek. A nagy nyári melegben töltött káposzta típusú étkek szinte elképzelhetetlenek az asztalon, – ilyenkor a könnyű, friss ennivalókat preferáljuk elsősorban -, míg például a karácsonyi menüsor szinte elképzelhetetlen valamilyen zsíros, laktató fogás nélkül. A zsíros ételek fogyasztásának a téli hidegben nem csupán tradicionális okai vannak, illetve maguknak a tradícióknak van igencsak egyszerű és ésszerű magyarázata: a hideg.

Hidegben nem „csak úgy” kívánjuk a laktatóbb, zsiradékban gazdagabb élelmiszereket: testünk a hideget stresszként éli meg, melynek hatására a zsírsejtek egyszerűen apadásnak indulnak. A túlélés érdekében a szervezet kompenzálni igyekszik – ezt e jelenséget jól megfigyelhetjük az állatvilágban is. Ha a hideg téli estén elfogyasztott fittnessz saláta után hirtelen őrült kutatásba kezdünk az után a zsírban eltett máj után, amit múlt hétvégén csak puszta udvariasságból nem adtunk vissza a nagymamának, biztosak lehetünk abban: testünk zsírért kiált.
A test a lehető legésszerűbben reagál a környezeti hatásokra – és ezzel nincs is semmi baj, sőt. Azonban az ülő munka, a mozgásszegény életmód hatására testünk túlraktároz, nem beszélve a karácsonyi ünnepkörrel járó szinte kötelező és permanens túlevéseket. A téli szezonban a zsírpárnák szinte felúsznak testünkre, és az esztétikai eredmény csak a kisebbik baj: a túlsúly ugyanis hozzájárul számos más, szövődményes betegség kialakulásához.
Hosszú távon az egészséges életmóddal – melynek alapja tulajdonképpen a kiegyensúlyozott táplálkozás és a rendszeres testmozgás – elejét vehetjük az időskorban sajnos szinte menetrendszerűen jelentkező szív-és érrendszeri problémáknak. Rövidtávon is számos előnyös változást generálhatunk életünkben: eredménye lehet a nyugodt pihenés és a jó közérzet csakúgy, mint az ideális testsúly.

Fontos, hogy a cél érdekében olyan életmódbeli megkötéseket tűzzünk célul magunk elé, melyeket azután meg is tudunk tartani – az ismétlődő kudarc hatására ugyanis szinte borítékolhatóan felhagyunk a próbálkozással. Kis lépésekben haladjuk előre, esetleg fokozatosan emelve a magunkkal szemben támasztott elvárás szintjét. Ne tagadjunk meg magunktól sem ételt, sem pihenést – a hangsúly a mértéken van.

Ha rósejbnire, bundáskenyérre vagy valami hasonlóan kalóriadús ételre vágyunk, együnk nyugodt szívvel – azonban lehetőleg csupán fele annyit fogyasszunk, mint amennyit elsőre szeretnénk. Az elmaradhatatlan zöldségtálból azonban bátran szedhetünk, amennyi jólesik. A jóllakottság érzete csak az étkezés után mintegy negyed órával jelentkezik, épp ezért ha éhesnek érezzük magunkat, desszert gyanánt fogyasszunk gyümölcsöt – sült almát például. A nap folyamán és étkezés előtt is igyunk bőségesen folyadékot, többek közt azért is, mert eltelít – azonban soha ne cukrozott, szénsavas üdítőt fogyasszunk, hanem ásványvizet vagy teát. A napot pedig soha ne a vacsora zárja, hanem kiadós sétával, mely fokozza a zsírégetést, segíti az elalvást és az éjszakai pihenést is.