A kezdeményezés férfi program, s ha ezt a nő átveszi, vezényli az együttélés szabályait, felcseréli női szerepét valamiféle aktív, férfias magatartásra, az bizony gátlólag hat a férfi potencialitására. A potencia cselekvőképességet jelent minden vonatkozásban, míg az impotencia cselekvőképtelenséget, szintén minden értelemben.
Természeti törvény – nem lehet ezt eléggé hangsúlyozni –, hogy a gyenge ingerhez közelít minden élőlény, míg az erőstől eltávolodni igyekszik. Azok a nők, akik bár gyöngéd erőszakkal, de bekebelezni kívánják partnerüket, előbb-utóbb terhessé válnak a férfi számára. A nők, szintén az ősi szokások rögzülésének értelmében sokkal jobban elviselik a férfi érzelmeit, szexuális közeledését, még akkor is, ha éppen nincs hozzá kedvük.
Majdnem minden szakítás mélyén ott lappang a monotonitás, amely egy idő után kialakul abban, akinek partnere mindig „karnyújtásnyira” van a másiktól. Minden nőnek a természetében benne van a tehetség a férfi megtartására. Mesebeszéd az, hogy „10 éve vagyunk házasok, és már nem kívánom úgy a feleségemet...” Ha nem kívánja, akkor az azért van, mert a nő „túladagolta magát”. Minden esszencia csak mértékkel jelent pikantériát az ételben is, a kapcsolatokban is. Ami sok, az egészségtelen tartja a közmondás, s igaza van. Sanyarú annak az asszonynak a sorsa, aki nem figyel eléggé arra, hogy se túl sok ne legyen belőle, se ne váljék megunt szeretőjévé párjának. Téves az a közhiedelem, hogy a férfiak szabadosabbak a nemi életben a nőknél. A kettős erkölcs még ma is érvényes. Maguknak, főleg házon kívül sok mindent engedélyeznek, ami a nejüknek tilos. Ez a felfogás is olyan ősi, hogy a modern ember sem mentes hatásától. Ennek a régi elvnek nemcsak a férfiakra van még ma is hatása, hanem a nőkre is. Könnyebben megbocsátják a férjük félrelépését, mint férjük nekik.
Más kérdés, hogy az asszonyok, ha gyanút fognak, addig ostromolják a férjüket, míg az végül bevallja ballépését. A faggatózás szigorúan tilos! Ugyanis, ha férj végül kiböki az igazságot bűntudatának jórészétől megszabadul. Nem a feleség dolga, hogy felmentse a férjét a csalás vétke alól, meg aztán van egy olyan paraszti mondás: „Amit a szem nem lát, azért a szív nem fáj”. Az sem bölcs dolog, hogy ha valaki bevallja a bűnét asszonyának, akkor megterheli a döntés felelősségével.
A nemi vágy is a szükséglet, hiányérzet szabályai szerint működik. Minden asszonynak tudnia kell, hogy mikor jelent párjának szükségletet a vele való együttlét, mikor szabad visszautasítania, mikor nem. Hol vannak azok az egészséges határok, amelyek az együttlétet a kívánalom szerint szabályozzák. A férfiak kényesek a komfort érzésük beteljesítésére.
Minden nőnek tudni illik, hogy hány tányér „lencse” esik neki jól, meddig kell merítenie a kanalat a tálba, hogy se sok ne legyen, de kevés sem.