A hatékony bocsánatkérés 6 tényezője

Ha azonban időnk nem engedi, netán a helyzet nem adott rá, hogy az összes elemet felsorolva kérjünk bocsánatot, az alábbi két legfőbb tényezőt semmiképpen sem hagyhatjuk el, hogyha megbocsájtásra számítunk.
A bocsánatkérés két legfontosabb eleme tehát a felelősségtudat felismerése, illetve a hibánk helyrehozatalára tett ígéret.

„A bocsánatkérés alapjában véve működik, azonban ha van rá lehetőség, törekedjünk minél több elem beépítésére.” – nyilatkozta Roy Lewicki az Ohio Állami Egyetemhez tartozó Fisher Üzleti Főiskola professzora, és a tanulmány szerzője. Lewicki és társszerzői két kutatást végeztek el 755 ember reakciója alapján, melyet az alábbi hat tényező szerint vizsgáltak:
    1. A megbánás kifejezése
    2. A vétség okának magyarázata
    3. A felelősségtudat felismerése
    4. A bűnbánat kijelentése
    5. Hibánk helyrehozatalára tett ígéret
    6. A megbocsájtás kérelme

A kutatást a Negotiation and Conflict Management Research (Tárgyalás és Konfliktuskezelés kutatása) című egészségügyi folyóirat 2016 májusi példányában publikálják. A kutatásban Lewickin kívül még a tanulmány társszerzője, Robert Lount az Ohio Állami Egyetem docense és Beth Polin a Kelet Kentuckyi Egyetem professzora vett részt.
Amíg a leghatékonyabb bocsánatkérések mind a hat tényezőt tartalmazták, a kutatás szerint nem mind egyenértékű a többivel.
„Kutatásunk alapján a legfontosabb tényezőnek a felelősségtudatot nyilvánítottuk, ilyenkor ismerje be hogy ön tévedett és igenis hibát vétett.” Mondta Lewicki.

A második legfontosabb tényezőnek a hiba helyrehozatalára tett ígéretet nyilvánították.
„Az egyik fenntartás a bocsánatkéréssel kapcsolatosan, hogy a beszéd kicsinyes dolog, azonban ha kijelentjük, hogy a problémát megoldjuk, így elhatározzuk magunkat a hibánk korrigálásának érdekében.”

A következő három faktort lényegében a harmadik legfontosabbként rangsorolták, egyenlő arányban: a megbánás kifejezése, a vétség okának magyarázata illetve a bűnbánat kijelentése.
A bocsánatkérés legkevésbé hatékony tényezőjének, a megbocsájtásért való kérelmet minősítették. ”Ez az a tényező amit, ha muszáj, akár el is hagyhatunk.” Nyilatkozta Lewicki.
Az első kutatásban 333 felnőtt vett részt, akiket az Amazon MTURK programján keresztül szerveztek be. A résztvevőknek egy forgatókönyvet kellett elolvasniuk, mely szerint ők egy számviteli osztály vezetői, akik új alkalmazottakat állásinterjúztatnak. A fiktív jelölt az előző munkahelyén egy helytelenül iktatott adóbevallást nyújtott be, mely az ügyfél tőkenyereségét alulértékelte, majd amikor szembesítették ezzel, a jelölt elnézést kért. A résztvevőknek megmondták, hogy a bocsánatkérés legalább egy, három vagy mind a hat elemet tartalmazhatja. Ezek után megkérték őket, hogy egy 1-től 5-ig tartó skálán határozzák meg a bocsánatkérés hitelességét illetve hihetőségét.
A második kutatásban 422 érettségi előtt álló diák vett részt. A diákok ugyanazt a forgatókönyvet kapták, viszont ahelyett, hogy a hat alap tényezőt előre ismertették volna velük, egy valódi bocsánatkérést olvastak fel nekik, amely bármelyik tényezőt tartalmazhatta. Például a felelősségtudat felismerésére így kértek bocsánatot: „Hibát vétettem a munkám végzésében, és a tetteimért vállalom a felelősséget!”

Ezt követően a diákok is minősítették a bocsánatkérés hatékonyságát, hitelességét, illetve, a hihetőségét.
A két kutatás eredménye, bár nem lett teljesen azonos, sok hasonlóságot mutatott. Mindkét kutatás esetében, ha minél több tényezőt tartalmazott a bocsánatkérés, annál magasabb pontszámot ért el.
Amikor a tényezőket egyesével kiértékelték, általános összefüggést állapítottak meg mindkét kutatás alkotóelemeinek fontossága között, kisebb eltérésekkel. Azonban mindkét kutatásban a megbocsájtásra tett kérelmet vélték a legkevésbé hatékony tényezőnek.
Mindkét kutatásban a résztvevők felének árulták csak el, hogy a jelölt által benyújtott hibás adónyilatkozattal, a kompetenciájából adódóan hibázott, mivel nem volt tisztában az összes fontos adózási törvénnyel. A csoport második felének azt mondták, hogy a becsület hiányából adódóan vétett hibát, tehát tudatosan nyújtotta be a jelölt rosszul az adónyilatkozatot.

Minden egyes tényező attól függetlenül lett azonos értékű, hogy a bocsánatkéréseket összefüggésbe hozták volna a kompetencia hiányával illetve az őszinteséggel. Összességében azonban, a résztvevők kevésbé fogadták el a bocsánatkérést, amikor a jelölt az őszinteség hiányát mutatta, a kompetencia hiányával ellentétben.
Lewicki hozzátette, hogy ebben a tanulmányban a résztvevők, ugyan csak felolvasták a bocsánatkéréseket, azonban az érzelmek és a hangleejtés hatásos eszközök lehetnek egy szóbeli bocsánatkérés megtételénél.
„Nyilvánvalóan az olyan dolgok, mint a szemkontaktus és a tisztelet megfelelő kinyilvánítása a legfontosabb, amikor szemtől szemben kérünk bocsánatot.”