A humán papilloma (HPV) vírusról

2014.05.30.

Címkék: hpv hpv
A humán papilloma (HPV) vírusról

A human papilloma vírus, amely a nemi szerveken kiütések formájában jelenhet meg, az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség, csak az Egyesült Államokban évente újabb egy millióan fertőződnek meg. Ennek dacára rengeteg ellentmondásos kérdés vetődik fel vele kapcsolatban.

Tév­hit: a HPV-t nem le­het ki­szűr­ni, mi­e­lőtt tü­ne­tei je­lent­kez­nek.

Igaz­ság: A leg­több HPV ví­rust hor­do­zó nő­nél sem­mi­fé­le tü­net nem je­lent­ke­zik, de elő­for­dul­hat­nak ki­ütés­sze­rű gö­bök a hü­vely­ben, vagy a kül­ső ne­mi szer­ve­ken, a méh­nya­kon, a hü­vely be­já­ra­tá­nál, vagy a vég­bél­nyí­lás kör­nyé­kén. A be­teg­ség bi­zo­nyos faj­tái pe­dig ki­szűr­he­tő­ek már a tü­ne­tek meg­je­le­né­se előtt is.

Tév­hit: a HPV nem ve­szé­lyes.

Igaz­ság: a ví­rus na­gyon is ve­szé­lyes le­het. Sok, meg­kö­ze­lí­tő­leg húsz faj­tá­ja fer­tőz­he­ti meg a ne­mi szer­vek vagy a vég­bél tá­jé­kát. Ket­tő okoz ne­mi szer­vi ki­üté­se­ket, leg­alább ket­tő pe­dig a méh­nyak rák ki­ala­ku­lá­sá­val is kap­cso­lat­ba hoz­ha­tó. Né­hány faj­tá­ja olyan méh­nya­ki ki­üté­se­ket is okoz­hat, amely­ről a nő­nek tu­do­má­sa sincs. A méh­nya­ki és ne­mi szer­vi ki­üté­sek csak el­vét­ve okoz­nak fáj­dal­mat, égő ér­zést, ér­zé­keny­sé­get, vagy hü­ve­lyi vá­la­dé­ko­zást, s csak rit­kán visz­ket­nek. Ha part­ne­rünk­nek több sze­xu­á­lis part­ne­re volt már, fo­ko­zot­tabb esé­lyünk van az HPV-vel va­ló meg­fer­tő­ző­dés­re, ezért kü­lö­nö­sen fon­tos az éven­kén­ti or­vo­si vizs­gá­lat.

Tév­hit: a HPV nem ke­zel­­­­he­tő.

Igaz­ság: más, sze­xu­á­lis úton ter­je­dő ví­rus­sal el­len­tét­ben, mint a her­pesz vagy a HIV, ame­lyek „meg­ül­nek” az ideg­vég­ző­dé­se­ken, és be­ke­rül­nek a vér­áram­ba, a HPV okoz­ta ki­üté­sek egy cso­port­ban lo­ka­li­zá­lód­nak. Meg­fe­le­lő ke­ze­lés­sel a ví­rus a ki­üté­sek­ből ki­öl­he­tő, de a HPV meg­ma­rad­hat a kör­nye­ző, ke­ze­let­len bőr­fe­lü­le­ten, így a ki­ütés vissza­fej­lőd­het.
A ki­üté­sek gyógy­­­sze­rek­kel, se­bé­szi úton, elekt­ro­mos ki­ége­tés­sel, vagy lé­ze­res mód­szer­rel tá­vo­lít­ha­tók el. A bel­ső, méh­nya­ki ki­üté­sek ke­ze­lé­se bo­nyo­lul­tabb.