A nemi vágy

2013.02.04. - Írta: dr. Lux Elvira, szexológus

Címkék: nemi vágy szex
A nemi vágy

A nemi vágy az a hajtóerő, amely az egyént a szexuális kielégülésre készteti. Ez élettanilag hasonló jelenség az éhséghez, amelynek a létfenntartó ösztönkörben ugyanilyen szerepe van. A hiányérzet feszültsége éhségérzetet vált ki, amely az élelem megszerzéséhez, azaz a hiányérzet feszültségének oldására sarkallja az egyént.

A lét-, és fajfenntartó program hasonlóan működik. A feszültségoldás után nyugalom következik, amely addig tart, amíg a szervezet újabb szükségállapotba kerül. A kettő között azonban van egy jelentős különbség. Amíg a létfenntartó ösztön kielégítetlensége „halálbüntetéssel” jár, addig a fajfenntartás elmulasztása nem az egyént veszélyezteti, hanem az utódlást. Éppen ezért a bölcs elrendezés miatt a fajfenntartás teljesítésének jutalma, a férfiak szempontjából nem is az utódban, hanem a szexuális öröm átélésében jelenik meg. A férfi számára maga a nemi aktus sikere a teljesítmény, míg a nő számára ugyanezt a gyermek jelenti.

Szexuális vágya minden embernek van. Ez azonban lehet, hogy a pszichoszexuális fejlődés valamelyik szakaszában gátlást szenved. A környezeti, nevelési tényezők lehetnek olyan befolyással hogy az erre a célra „fenntartott” energia, bár nem vész el, de átalakul. A libido gátlás alá kerülése lehet teljes, vagy részleges. Az aszexualitás, illetve a hiposzexualitás a férfi frigiditása. Ha a szexuális vágy hiányzik, vagy csökkent jelentőségű, akkor a nemi cselekvések vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon gyengén vezérlik. Ezekben az esetekben a férfi segítségre szorul, de a nemiséget elutasítva nem is kívánja orvosolni a tüneteket.

Az a férfi, aki egyáltalán nem érez késztetést a szexuális cselekvésre, nem a partnerét nem kívánja, hanem a szexualitást. Amíg egyedül él, a partnerkapcsolatot inkább csak tudati szinten hiányolja, azt is főleg azért, mert a társadalmi elvárásoknak akar megfelelni. Igen ritkán, ha feltámad a vágya, inkább a partner kezdeményezésére, eleget tesz a kívánalomnak, és eszébe sem jut, hogy teljesítménye, ha aktuálisan hibátlan is, annak gyakorisága messze elmarad nemcsak az átlagostól, hanem partnere igényeitől is. Nem érti, mi a baj vele, hiszen a nemi történés funkcionálisan megfelel a kívántaknak. Ilyen esetekben többnyire a partner az, aki kifogást emel, és a problémamegoldás a szakemberre is vár.

Szerencsére nem a nemiséget hárító férfiak vannak többségben. Amennyiben egy férfinek jó átlagos szexuális „matériája” van, s a libidója is hibátlanul működik, akkor a nemi együttlétek gyakoriságát elsődlegesen ő vezérli. A nem kiemelten jó, de az átlagot megütő férfi se nem beteg, se nem fáradt abban az esetben, ha a nemi vágyának beteljesítése hajtja. Náluk többnyire a partner szerepe a hárítás, amely egy „jó” férfit arra késztet, hogy még nagyobb energiával próbálja beteljesíteni vágyait. Nem helytálló az az állítás, hogy a női ellenállás „lelombozza” a férfit. Persze, ha ez túl gyakori, és az elutasítás durva formában jelenik meg, akkor a férfi nemcsak dühös lesz, hanem e meddő kísérletekben hosszú távon el is fásul. Egy jó szexualitású férfi – mit is tehetne ilyenkor – külső kapcsolat keresése felé fordul. Ezen a feleség, a partner mélyen megsértődik, miközben ennek ő maga az okozója. A nők többsége nem is sejti, hogy férjük házon kívüli kapcsolatteremtésének ők maguk az okozói. Amikor viszont bekövetkezik a nyilvánvalóvá váló hűtlenség, ők vannak leginkább meglepve és megsértve. Jogtalanul. Vannak olyan férfiak is, akik számára a nemiség sokkal többet jelent az átlagnál. Ezek a férfiak legalább annyira szenvednek ki nem elégített nemi vágyuk miatt, mint azok a nők, akik egyetlen nemi együttlét alatt több apró orgazmust is átélnek, de a teljes értékű orgazmust, és az azt követő elnyugvást soha nem tudják elérni. Vannak olyanok, akiket munkaközben jelentősen megzavar az az állapot, hogy mindig a szexen jár az eszük, és képtelenek ebből a gondolatkörből kilépni, bármennyire is fontos lenne ez számukra. Tehát, széles skálán mozog a férfiak nemi hajtóerejének értelmezhetősége.

Mint mindenben, legideálisabb az arany középút. Sok száz, több ezer nővel találkoztam, akik szerint „a kevesebb több lenne”. Ha annyi cselekvőképtelenségben szenvedő férfival találkoztak volna életük során, mint én, megfelelően tudnák értékelni férjük, partnerük aktivitását, ahelyett, hogy hárítani igyekeznének azt.