Az advent – s egyúttal az egyházi év – a Szent András ünnepéhez legközelebb eső vasárnappal, illetve annak előestéjével kezdődik. Négy hétből áll, a negyedik hét többnyire csonka. A liturgikus szín a viola, kivéve advent harmadik vasárnapján, amikor megengedett a rózsaszín használata is.
Advent a hívő ember saját gyengeségére, megváltásra való rászorultságára emlékezteti. "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak megkegyelmez" (Jak 4,6).
A liturgia a bűnös múlt elutasítására s Isten irgalmáért való állandó fohászkodásra szólítja fel a híveket, és állandó fohászkodás Isten irgalmáért: "Mutasd meg nekünk, Urunk, irgalmasságodat!" (Zsolt 84,8).
Az időszakot a figyelmes, éber várakozás és a reménykedő virrasztás jellemzi. "Virrasszatok, mert amely órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia!" (Mk 13,35).
Az advent jelképei közé tartozik a violaszín, mely az összeszedettség, és a bűnbánat és is. Ez időszakban az oltár is dísztelen, az orgona is legfeljebb az éneket kíséri.
Az adventi koszorú
A mai adventi koszorú ősét a protestáns Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el egy árvaházban: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
A koszorú négy gyertyája közül hagyományosan az első, a második és a negyedik lila, a harmadik a közelgő ünnep örömére utalva rózsaszín. Minden gyertya egy fogalmat jelképez: hit, remény, szeretet és öröm. A hétről hétre eggyel több meggyújtott gyertya a koszorún azt a fokozatosan erősödő fényt szimbolizálja, amelyet az Isten a Jézusban várakozónak ad karácsonykor.
Forrás: hu.wikipedia.org; Szent Imre Plébánia