Londoni egyetemi kutatók mindezt azzal magyarázzák, hogy a mozdulatsor némileg összekuszálja az agy két féltekének tevékenységét és kapcsolatát, aminek következtében csökken a fájdalomérzet is.
A szakemberek tűszúrások segítségével végeztek vizsgálatokat a témában: fájdalmat okoztak a kísérletben részt vevő személyeknek úgy, hogy karjaik a testük mellett leeresztve helyezkedtek el, majd akkor is, miután összefonták maguk előtt a felső végtagokat. A tudósok egyaránt hagyatkoztak az alanyok önbevallására és az elektro-enkefalográffal (EEG) végzett vizsgálatokra, és mindkettő eredményei alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a fájdalomérzet az esetek többségében enyhült, amikor az emberek keresztezték karjaikat a mellkasuk előtt.
A magyarázat nem olyan bonyolult, mint amilyennek tűnik. A bal kezünket elsősorban arra használjuk, hogy a bal felé eső dolgokat érintsük meg vele, a jobb kezünkkel pedig a tőlünk jobbra elhelyezkedő tárgyakat fogjuk meg. Amennyiben például egy pohár vizet akarunk a szánkhoz emelni, és az nekünk jobbra esik, nagy valószínűséggel a jobb kezünkkel nyúlunk majd utána.
Mindez azt vonja maga után, hogy egyszerre aktiválódnak agyunk azon részei, amelyek a jobb testfélteke „térképét”, illetve a testünkön kívül elhelyezkedő világ viszonyait tartalmazzák és fordítják le. E közös aktivitás az érzékek igen magas hatékonyságú működéséhez vezet. Amikor azonban összefonjuk a karjainkat a melleink előtt, a két „térképábra” nem egyidejűleg, közösen dolgozik tovább, hanem külön-külön, ami az érzékelés fokának csökkenéséhez is vezet. Ez okozza azt is, hogy ilyenkor enyhébbnek érezzük a fájdalmat.
Ez az egyszerű módszer természetesen nem lehet hatékony minden típusú fájdalommal szemben, de a kisebb napi kellemetlenségek esetén jól beválhat. A kutatók tervezik a témában végzett további vizsgálatokat is, hiszen mindez az emberi agy működésének jobb megértéséhez is hozzájárulhat.