Az Iowa Egyetem kutatói által publikált esettanulmány olyan nő két évtizedes követéses vizsgálatának eredményiről számolt be, akinél mindennemű érzelmek fellehetők – leszámítva a félelmet.
A háromgyermekes családanya egyébként minden vonatkozásban teljesen hétköznapi: átlagos nők teljesen normális életét éli, azonban a félelem helyett maximum intenzív kíváncsiság átélésre képes. Azokban a helyzetekben, amelyekben másoknak a hideg futkározott a hátán, ő kifejezetten vidámnak, lelkesnek vagy feldobottnak érezte magát.
| Joseph LeDoux (1996, idézi De Masi, 2004) a félelmi reakciók három fajtáját különbözteti meg, komplexitásuk alapján. A legprimitívebb félelmi reakció az agy ősibb képleteiben játszódik le: a limbikus rendszer, elsősorban az amigdala érintettek. Ez a félelemrendszer váltja ki az úgynevezett fight or flight reakciót: ez a reakció azonnali; a hormonális és neurovegetatív reakciók azonnal beindulnak, a tudatosodás csak utólagos. Ez a félelemkör a legnyilvánvalóbb veszélyeztető jelekre aktiválódik, vagy azokra, melyek ezekkel összefüggésbe hozhatók. |
Más vizsgálatok a nő intelligenciáját, memóriáját, nyelvi készségét is megfelelőnek találták, a félelmen kívül minden érzelem átélésére képesnek mutatkozott – azonban a félelem jeleit még mások arcán sem volt képes felismerni.
A kísérletek során a kutatók megpróbálkoztak a jól ismert kondicionálással is, amely minden kontrollalanynál be is vált – kivéve a károsodott amigdalájú nőt, akit még ily módon sem lehetett „megfélemlíteni”. Felültethették a hullámvasútra, rakhatták kígyók közé, szegezhettek a nyakának kést – arcizma sem rándult.
Justin Feinstein kutatásvezető, az Iowa-i Egyetem munkatársa szerint már az is, hogy életben van, igen figyelemreméltó, mivel a félelem tulajdonképpen a túlélés eszköze, az életben maradáshoz segít hozzá, mivel megóv bennünket mindazon dolgoktól, amelyek veszélyt jelenthetnek ránk nézve.
Szakemberek szerint a tanulmány újabb ékes bizonyítéka annak, hogy az amigdala nem mellesleg mint az agy félelemdetektora funkcionál.