Eljátszhatjuk a sértett gyermek szerepét (dühösen, bosszút forralva, netán kijelentjük, hogy egyedül akarunk maradni életünk végéig), vagy elhatározzuk, hogy segítünk magunknak újra talpra állni, és tovább lépni az életünkben.
Bár a helyes út nem mindig egyértelmű, az alábbi tanácsok segíthetnek a megfelelő irány megtalálásában:
Legyünk gondoskodóak az érzelmeinkkel
Valószínű, hogy a fájdalomra az azonnali reakciónk, akár az ex-ünk felé, akár saját magunk felé, a helyzetből adódóan, ellenséges lesz. Ez a reakció, a saját védelmünket szolgálja, mely a múltban ért, illetve a majdani sérelmeket hivatott megelőzni, azonban ez egy kétélű dolog. A volt partnerünk felé indított támadás, nemcsak, hogy semmit sem javít a helyzetünkön, de ráadásul tovább táplálja a rájuk kivetített dühünket. Hiába gondolhatjuk, hogy inkább a dühöt választjuk a fájdalom helyett, ez nem egy olyan érzés, melyet folyamatosan magunk mellett szeretnénk tudni. Ha pedig magunkat hibáztatjuk azokért a hibákért, melyeket a múltban vétettünk, állandósulhat bennünk a feldúltság és a szomorúság érzete, ahelyett, hogy bármilyen megoldást találnánk problémáinkra.
Magyarán ahelyett, hogy megtagadjuk magunktól a fájdalmat, illetve, hogy tovább tápláljuk a dühünket, irányítsuk át energiáinkat a fájdalmunk megértésére, illetve fogadjuk el a velünk törődő ismerősök támogatását. Habár a törődöttség érzete nem tűntetni el azonnal a fájdalmas emlékeket, mindenképpen segítséget nyújthat a lelki sebek meggyógyításában.
Ha a fájó érzelmekre együttérzéssel és empátiával reagál, akkor így biztosíthatja magának a szükséges kényelem érzetét, illetve nyugtató hatással lehet az idegrendszerünkre.
Emlékeztessük magunkat, hogy többek vagyunk egy elutasított partnernél
Néha a fájdalom, mely az elutasítás után érhet minket, lehet túlságosan túláradó is. Olyan szinten bekebelezve érezhetjük magunkat tőle, hogy el is felejthetjük, hogy milyen emberek is vagyunk valójában. Ha azt tapasztalja, hogy ez történik magával, emlékeztesse magát, hogy ennél sokkal többre hivatott. Vegye sorba, hogy milyen dolgokat, elfoglaltságokat, tevékenységeket szeret végezni, illetve aktivizálja a különböző személyes kapcsolatait, családjával, illetve barátaival, akik nagy segítséget nyújthatnak saját értékeinek felfedezésében.
Lépjen kapcsolatba a külvilággal
Mint ahogyan átfogóan kell tekinteni a személyiségünkre, úgy emlékeztetnünk is kell magunkat, hogy egy nálunk sokkal nagyobb világ részei is vagyunk, ezért nagyon fontos, hogy minél előbb részt vegyünk a körülöttünk történő eseményekben, pláne, hogy kifejezetten gyógyító hatással lehet ránk. Még ha nehezünkre is esik kimenni a szabadba, keressünk egy olyan elfoglaltságot, ami azonnali kapcsolatba hoz minket a külvilággal. Legyen az, egy baráti beszélgetés, szóba elegyedés idegenekkel, egy séta a természet lágy ölén, vagy belépés egy könyv klubba, ha pedig egy számára új, és nagy közösség részévé válik, szintén megújító hatással lehet ránk.
A fenti fáradozások betartásával rájöhetünk, hogy ha elhagyottnak is érezzük magunkat, attól még ne legyünk elutasítóak. Még ha érzelmileg szenvedünk is, akkor is segíthetünk saját magunkon, ha felismerjük a bennünk, és az életünkben rejtőző értékeket.