Nem unja, mert minden gyermeket állandóan ér kisebb nagyobb sérelem, kudarc. Ezek rossz érzéseket keltenek, szorongást, félelmet, feszültséget. A kisgyermek ezek feldolgozására még képtelen. Amikor azonosulhat egy bajba jutott mesehőssel, újra átéli rossz érzéseit. A mesében azonban minden jóra fordul, a gyermek feszültsége a főhős révbe érésével oldódik.
Nem unja, mert számára ugyannak a hangulatnak az ismételt átélése, a ráismerés öröme váltja ki az élményt. A kisgyermekek érzelmi fejlődéséhez különösen fontos az érzelmi biztonság. A sokszor hallott mese nem okoz csalódást, azt a nagyon kellemes, pozitív érzelmi töltést kapja meg tőle a gyermek, amire számít. Ezért akarja újra és újra ugyanazt az élményt átélni, ezért kéri százegyedszer is a macis mesét.
Adjuk meg neki!
Az értelmi fejlődésben elsősorban a beszéd és a gondolkodás alakulására van nagy hatással a mesehallgatás. A csecsemők szaglás és tapintás alapján tájékozódnak a világban. Később bekapcsolódik a látás, és a mozgás, majd a beszédre figyelés, és csak jóval később a beszédértés, majd maga a beszéd. Az egészen kicsi gyermekek egyes szavakat ismernek csupán, a mimikát, a gesztusokat viszont értik. Tudjuk, hogy a babák legkorábban a velük történő dolgokhoz kapcsolódó szavakat értik meg. (A „MAMA, PAPA” értése is idetartozik, hiszen ők minden jó dolog forrásai). A szaglás, tapintás, látás alapján általuk érzékelhető dogokat jelentő szavak az elsők, amelyeket valóban értenek: az egyes ételek nevei, kezed, szád, fogd meg, vedd el, tessék, valamint a testápolással, tisztálkodással, ürítéssel kapcsolatos szavak, de eleinte ezeket is csak a megfelelő szituációban képesek értelmezni. Később ha nem látják azokat a dolgokat, amelyeket bizonyos szavak szoktak kísérni, már el tudják képzelni. Megindul a fogalmi gondolkodás fejlődése.
A mese szerepe itt óriási. Hiszen csupa olyan dolgot hall a gyermek a folyamatos beszéd, a mese során, amit éppen nem tapasztal. Hagyjuk a gyermeket, hogy kérdéseivel megszakítsa a mesét, és válaszoljunk neki. Ha nem kérdez, kérdezzünk mi: „Emlékszel, kivel találkozott a kiskakas? Hová ment a nyuszika? Ki húzta ki a répát?”, stb. Ha rákérdezünk a szereplőkre, a fontosabb eseményekre, megtudhatjuk, mennyire érti gyermekünk a beszédet. Egy egészségesen fejlődő gyermek 2-3 éves korában a szereplőket, 4-5 éves korban a cselekmény főbb vonalát, 5-6 éves korban pedig már az összefüggéseket is felismeri, csupán a szavak alapján. Minél több mesét hallgat egy gyermek, annál bővebb és választékosabb lesz a szókincse, szebb, árnyaltabb a kifejezőképessége, fejlődik a fantáziája (csupán a szavak alapján képes lesz a mesét maga előtt látni, mint egy filmet).
Az sem mindegy, mely életkorban milyen mesét mesélünk. 2 éves korig a kicsik számára a legélvezetesebbek az olyan lapozgatók, amelyek lapjai vastagok, egy-egy lapon csak egy tárgy, vagy állat látható határozott kontúrral, élénk színekkel. A legjobb, ha ezeket a képeket közösen nézegetjük a gyermekkel, és a legegyszerűbb szavakat közöljük. „Nézd, ez egy cica. Szép, hosszú bajsza van, ez itt a két füle”…. 2-3-4 éves korban sor kerülhet az egyszerű, kevés szereplős, könnyen követhető cselekményű állatmesékre, vagy a fent említett leporellókhoz a felnőtt által kitalált nagyon egyszerű kis történetekre. A 4-5 évesek már szívesen és figyelmesen hallgatnak végig több szereplős láncmeséket, egyszerűbb nép-, vagy műmeséket, amelyek olyan eseményekről szólnak, amik akár velük is megtörténhetnek. Az 5 éven felüliek már a tündérmeséket is értik, és örömmel hallgatják.
A „mit”-nél azonban sokkal fontosabb, hogyan mesélünk. A mesélés bensőséges szituáció, szoros érzelmi kötődést hoz létre a mesélő felnőtt, és az őt hallgató gyermek között. Az volna az igazi, főleg 3-4 éves kor előtt, ha minden felnőtt könyv nélkül mesélne. A felolvasás sokszor monoton, személytelen. Ha mégis olvassuk a meséket, ne csak mondjuk a leírt szöveget, hanem lehetőleg minél jobban érzékeltessük a történetet mimikával, gesztusokkal. Törekedjünk arra, hogy sokszor nézzünk fel a könyvből, keressük gyermekünk tekintetét, figyeljük ámuló arcát, csillogó szemeit.
Érdemes.