A fizika tanulása a matematikai képességekhez hasonlókat igényel: magas fokú absztrakciós képességeket, a mennyiségekkel való biztos bánásmódot, számolási készséget, a feladatok kivitelezésében való jártasságot. A fizika tanulmányozásához szükség van a történelmi ismeretekre is. Nem érthetjük meg a természet jelenségeit, ha nem a fogalmak és a törvények történeti fejlődésében látjuk ezt.
Tehát a fizika tanításának az a célja, hogy a diákok megismerjék a fizikai világ legfontosabb jelenségeit, ezzel együtt bevezetést kapjanak a fizikai gondolkodás természetébe. A tanárnak elő kell segíteni, hogy tudatosodjon a tanulókban a természet harmóniája, a természetet megismerő emberi gondolat története, hatékonysága és eleganciája.
Nem szabad szem elől téveszteni, hogy a fizika maga a természet gondolati modellje, amelynek az a célja, hogy a teremtett világ jelenségeit minél egységesebben és egyszerűbben magyarázzuk. Ezért a jó fizika tanár nem eshet az egyoldalúság hibájába: tanítás közben is figyelni kell arra, hogy a természet megismerésének két útja van: a jelenségek közvetlen megfigyelése, majd általánosítás és a már megismert tényekből a következtetések levonása. E két ismeretszerzési folyamat természetes módon kiegészíti egymást.
A jó fizikatanár tekintettel van a tanulók korára és az ebből fakadó megismerési sajátosságokra. A kisgyermekekben a fizikai érzeteket kell kialakítani, tudatosítani, a nagyobb gyermekekkel kísérleteken keresztül kell felfedezni a természet jelenségeit, a középiskolás korú tanulókat pedig az összefüggések, és törvények felismerésére kell rávezetni.
A jó fizikatanár a tanítványainak meg tudja mutatni, hogy a természet és működése szép, a valóság felfedezése és modelljének felépítése esztétikai élvezetet jelent. Nem eshet a képletek bűvöletébe, legjobb, ha a képlettáblázatokat soha elő sem veszik. A jó tanár arra törekszik, hogy a diákokat megtanítsa a problémák „fejben való” megoldására: „akkor fogjunk a megoldás papírra vetéséhez, ha pontosan tudjuk, hogy mit akarunk leírni”.
A jó tanár nem keseríti tanítványai életét sok-sok feladat kitűzésével. Sokkal fontosabb, hogy rendszeresen kapjanak a tanulók feladatot, amelyeket elvárható erőfeszítéssel meg tudnak oldani. A jó tanár sokat ismétel, újra meg újra megbeszélik a régi problémákat, kitűzik – kis változtatással – a régi feladatokat, hogy a rejtett összefüggések felszínre kerüljenek, a megértés mélyüljön. A jó tanár ezért szeptemberben pontosan tudja, hogy mit fog tanítani decemberben, márciusban és májusban; gondolatait, mondatait úgy szervezi, hogy mindegyiknek lesz majd folyatatása.
Ezért a jó fizikatanár mestere a szakmájának, tudósa a fizikának. Nem marad le ott, ahol akkor volt, amikor a diplomáját megkapta. A jó fizikatanár tudja, hogy már Newtonnak sincs (teljesen) igaza, még a legalapvetőbb kérdésekben sem. A jó fizikatanár legalább százszor többet tud, mint amennyit tanítania kell.
A jó tanár tudja, hogy a cél nem a feladatmegoldás, a feladatmegoldás mindössze út, csak eszköz ahhoz, hogy a természet objektív szépsége gyönyörűséget okozzon diákjainak, megértése fejlessze tudásukat, az alapos tudás pedig építse személyiségüket. A modern fizika erre kiválóan alkalmas, mert azt tanítja, hogy az ember – fizikailag – csak egy kis pont a világon, mégis minden törvény azért van, hogy a szellemi élet megjelenjen és működjön a Világban.