Az emberi hallás szempontjából az a legfontosabb, hogy megértsük mások beszédét: ehhez az 500, 1000, 2000, illetve 4000 Herzes tartomány megfelelő érzékelése szükséges. Tartós zajban tipikusan a 4000 Herzes tartomány károsodik először – ezt a beteg gyakran észre sem veszi, ellentétben a 2000-es tartománnyal, ilyen esetben ugyanis nagy zaj mellett már nem érti meg a beszédet. Sajnos ilyenkor már késő bármit is tenni, a károsodás visszafordíthatatlan.
A zajártalmakat leszámítva a maradandó halláskárosodások többsége veleszületett, egyéni okokból, illetve az ezek okozta fülgyulladásokból származik. Gyakori ezek közül az úgynevezett gyöngydaganat, amikor a fülben – fejlődési rendellenesség okán – visszamarad egy hámrész, ami folyamatosan nő. Emiatt a fül állandó gyulladásban van, és hosszabb távon a hallás is károsodik. A krónikus, nem gennyes fülgyulladások szintén veszélyesek, sőt, a halláskárosodás szempontjából rosszabbak, mint az elsősorban gyermekkorban jellemző gennyes fülgyulladások. Utóbbiak esetében már a szövődmények sem igazán gyakoriak, így csak a legritkább esetekben terjednek át az agyra vagy vezetnek más súlyos gondokhoz. A krónikus, nem gennyes gyulladásoknál a megnagyobbodott orrmandula az, ami lezárja a középfület az orrgarattal összekötő járatot, az úgynevezett fülkürtöt. Utóbbi a középfül nyomásának kiegyenlítését szolgálja. Amennyiben a kialakuló negatív középfüli nyomás tartós marad, váladékképződéssel, később hegesedéssel jár: ezek mindenképpen rontják a hallást. Ha az orrmandulát eltávolítják, a probléma többnyire megoldódik, de néha „művi” rásegítésre is szükség lehet egy úgynevezett ventillációs tubus dobhártyába helyezésével.
A dobhártya károsodása a közhiedelemmel ellentétben nem vezet végleges siketséghez vagy maradandó halláskárosodáshoz. A szóban forgó szerv könnyen sérül, nem kellően finom és körültekintő fültisztítás közben is átszúródhat, de a hirtelen légnyomásváltozás miatt is adódhatnak kellemetlenségek akár repüléskor, akár búvárkodáskor, akár küzdősportok űzése közben, egy fület ért ütéstől. E sérülések többnyire két-három hét alatt meggyógyulnak, és önmagukban legfeljebb 20-30 decibelnyi károsodást okozhatnak. Ez érezhető, de nem jelentős eltérés. Amennyiben viszont a a hallócsontok, netán a belsőfül is sérülnek, a károsodás akár ennek kétszerese is lehet. Ilyen esetben a műtét a megoldás.